Előre szeretnék elnézést kérni a következő fejtegetésért mindazoktól, akiket ezek a gondolatok hitükben vagy érzelmeikben felkorbácsolnak. Számukra azt ajánlanám már most az elején, hogy ne olvassák tovább, így mindnyájunknak jobb lesz. Nekik egy kis zene.

Miközben a hátam mögött ment valami ócska film, egyszer csak belém nyilallt a felismerés. Tudjuk a bibliából, hogy jézus idejében sok önjelölt próféta tartotta magát a rég várt messiásnak. Talán az egyik legismertebb a SimonMágus néven emlegetett. Tanításáról csak beszámolók maradtak fent, konkrétum annál kevesebb. Gondolom a korai egyház keze jelentősen benne lehet ebben. Mindenesetre az a kifejezetten eretnek ötletem támadt, hogy mi van akkor, ha az Úristen, már akkor a mai modern management eszméit felhasználva küldte el követeit a földre, akik jutalékos rendszerben hirdették az Ő szavát? Hogy is van ez? Gondoljunk csak bele. Ma ugyanarra a piacra számít minden bevezetendő új márka termék vagy szolgáltatás. Ezen a piacon versenyeznek egymással a vállalatok. Na már most, minden vállalatnak van konkurenciája. Így a vallásoknál is. Felkészült értékesítési vezetők hada irányítja a felkészült üzletkötőket, akik a teljesítményük arányában, a produktum ellenében kapnak javadalmazást. Mi van akkor, ha az Úr, semmit nem bízva a véletlenre, nem egy, nem kettő, de tömérdek potenciális messiást küldött a földre, hogy majd a piaci viszonyoknak legmegfelelőbb kerüljön bele a köztudatba? Miért ne lehetne igaz, hogy a korabeli messiásjelöltek egymással versengve győzködték a tömegeket, a főnök igen nagy megelégedésére? A fogyasztók gyűlnek, és a végén csak egy (messiás) maradhat… Mintha egy kukucskálósműsor forgatókönyvét lapozgatnánk. Ókori BigBrother, vagy Survival. Igen ez az igazi I’ll survive… Szóval arra a következtetésre jutottam, hogy ezek a korabeli igehirdetők egy nagy nemzetközi vállalat üzletkötői, akik a végső elismerésért és ismertségért dolgoztak. A legjobbak neve fennmaradt, mások teljesen eltűntek a történelem süllyesztőjében. Hát az üzlet már csak ilyen.