Éld meg a jelen pillanatot, mert csak így tudod elengedni a múltat, és fogadni a jövőt...
Sok mindent el kell engednünk az életünk folyamám. De hogy lehet elengedni azokat a vágyakat, amik be sem teljesedhettek. Ott az emlékezés öröme sem maradhat meg. Ott csak az űr van. Mert amikor kellett volna, nem éltük meg azt, amit lehet. Megtörtént dolgok elengedhetők. Aki menni akar, azt el lehet engedni. De beteljesületlen vágyaktól elköszönni? Ott, ahol eleve hiány van, beteljesületlenség van (vagy csak sületlenség?) ott hogy lehet azt újabb hiánnyal, immár magának a vágynak a hiányával elnyomni? Nem tudom ki hogy van ezzel, én sok mindent elnyomok magamban. Érzéseket, félelmeket, haragot néha, de vágyakat elnyomni? -arra még nem jöttem rá, hogyan kell. Lehet kerülni a helyzetet, hogy esélye se legyen fránya vágyaknak kialakulni, de az teljes képtelenség, hogy soha semmi vágy ne legyen. A legalantasabbtól a legmagasztosabbig, a vágy az vágy. Bármi is a célja, tárgya a folyamat ugyanaz. Remeték mennek elhagyott helyekre, ahol az ingerszegény környezet lecsillapítja az ember vágyait, de amiket magával vitt, azok akkor is ott motoszkálnak benne, irányítják gondolatait. Én nem hiszem, hogy önsanyargatással önmegtartóztatással el lehet ölni a vágyakat. Azzal egy darabot magamból is megölök...
