Csütörtök reggeli finomságnak a vérvételt ajánlom. Hogy miért? Mert többfajta meglepetéssel is szolgálhat egy remek reggeli lecsapolás. Meg voltam győződve arról, hogy én bizony a vér látványától, a kémcsövektől és a rendelő szagától, nem külön-külön, hanem így együttesen, el fogok ájulni. Szinte látom is, ahogy mázsás testem lassan megindul, majd engedve a gravitáció hívó szavának zuhan ameddig csak zuhanni tud, hogy végül tompa puffanással jelezze, ez a padló, lejjebb nem mehet. Nem így történt. A biztonság kedvéért az ápolónő mondta, hogy akár le is dőlhetek. Kórházi pecsétes lepedő, alatta pokróc, kispárnának összehajtogatva. Hülyén éreztem volna magam, ahogy a fal és a gyógyszeres szekrény közötti apró priccsre bepréselem magam, inkább ülve maradtam. Végül is egész jól birtam, ájulásnak nyoma sincs. Kár is lett volna. Az ugye világos, hogy egy hím-soviniszta disznó vagyok én is? Naná, hogy az. Kezdtem sápadni, amikor a kikészített ampullák mellett megláttam a tűt. Ez a Nő nem tréfál, ez bökni fog, és már nyúlt is a szerszámért. Kis haladékot kaptam, még csak a szorítóért, aztán jön a mutatvány, a vénakeresés. Ahogy oda hajolt az asszisztens, hogy vénát keressen, a dekoltázsa kivillant, nem is csak dekoltázs volt az! Eddig, biztos ami biztos alapon elfordultam, leginkább azért, hogy majd ne lássam a műveletet. Meg kell mondjam, ilyen helyes hetyke ciciket rég nem láttam már, különösen, hogy velem egykorú lehet az asszisztens. A jobb kezemen nem talált vénát, hál isten, tehát a bal következett. A másik melle is ugyanolyan kellemes látványt nyújtott. Míg a látványon merengtem, azt sem éreztem, hogy megtalálta a vénát, meg is szúrta, már a második fiolánál tart. Persze volt min merengeni, mire megtelt mind az öt fiola. Szinte sajnáltam is, hogy vége a vérvételnek. Szóval megérte korán kelni… Hogy a vérvétel, vagy a kellemes meglepetés hatott rám így, azt nem tudom, de csak otthon tűnt fel, hogy a napszemüvegem nincs meg. Jött a találgatás, vajon a rendelőben, vagy utána a kisboltban, netán a közértben hagytam el, bár gyanítható, hogy a rendelő lesz a nyerő. Naná, hogy ott volt. Az ápolónő messziről vigyorgott. Hát kétszer jártam eddig itt, de már ismernek. Hajrá…