Gondolkodóba ejtett egy középszerű film. Van terve a halálnak? Van valami mintázat, ami az események bekövetkeztét irányítja? Valami séma? Egyszer régen, szintén egy filmben hangzott el a következő mondat: A halált nem kerülheted el, ha mégis megtennéd, csak megnehezíted az eljövetelét… A történések hogyan követik egymást? A döntéseink láncolatok részét képezik. Ha csak egy kicsit is eltérünk, az egész univerzumot változtatjuk meg? Persze mihez képest az eltérés? Hiszen csak utólag tudom, hogy a döntésem jó volt e, az adott pillanatnak megfelelő. És hát ez sem teljesen igaz addig, amíg nem tudom a valódi mintázatot. Már ha van. Én nem hiszek a véletlenben. Ez persze nem azt jelenti, hogy a sors kezében igen. A döntéseimben és azok következményeiben hiszek. Véletlen, azaz nem vélt következmények, okok és okozatok együttese. Olyan hatalmas döntési szabadsággal, ami az előreláthatóságot eltakarja előlünk. Olyan ez, mint a szomjúság. Szomjas vagyok, érzem, hogy szükségem lenne vízre. Mit teszek? Normális körülmények között iszom. Ez azt okozza, hogy a nálam lévő folyadék fogy… De mit teszek akkor, ha a sivatagban vagyok, és az elég szűkös, mondjuk kulacsnyi vízről van szó? Tehát a döntés nem is olyan egyszerű. Egész sor eseményláncolatot indítok el, minden apró döntésemmel. Hátrafordulok-e, ha egy hang azt mondja: ne fordulj hátra? Vajon rabló, vagy egy otromba tréfát űző barát? Ez csak akkor derül ki, ha a golyó a hátrafordulás után elindul, vagy sem. Utálom, hogy egy viszonylag egyszerű filmből ilyen okoskodásokat gyártok. Mi lett volna, ha a film igazán érdekes?