Fő, hogy utazunk! Nem vagy egyedül eme élményeddel, mivel én rendszeresen részesülök hasonlóakban, sőt, még durvábbakban is. Nem is kell messzire mennem az időben, csak múlt péntekig. Mivel felénk úgy döntöttek, hogy nem kell a kis piros vonat, amivel bármiféle irányba lehetett volna csatlakozó vonatokat elérni, van helyette vonatpótló busz. Vagy is csak lenne. Útirány, Budapest. Természetesen az a vonat se jár már a Keletiig, csak Kőbánya-Kispestig, ahonnan átszállós Metrójeggyel juthatok csak oda ahova alapból mennék. Némi kényelmetlenség, plusz kiadás.. "sebaj". Délután 3-kor várom a buszt, ami elvisz a vonatomhoz, Fülöpszállásra. Vagyis csak vinne, ha jönne, de nem jön. Röpke fél óra után, egyszerre jön 4 busz, különböző útirányokkal. A késés oka, útlezárás, baleset miatt. Még csak nem is hisztizhet az ember, eme sajnálatos ok miatt. Miután megváltottam a jegyemet, a sofőr, hidegvérrel közölte velem, hogy nem fogom elérni a vonatomat. Még a nem létező bicska is kinyílt a zsebemben. Menetrend elő a táskából.. vizslatás.. következő vonat 3 óra múlva... Dühroham, hidegverejték.. Remény.. ott minden vonat mindig késik, hátha elérem mégis. Az állomásra beforduló buszból jól láttam a vonatom hült helyét. A szolgálattevő kedvesen közölte, hogy 5 perce engedte ki a vonatot.. Az se zavarta, hogy a buszon egy csomóan ahhoz a vonathoz utaztak. (volna) Első idegrohamom után vettem egy kávét a gépből. Nagyjából ez az összes szolgáltatás, ami az utasok kényelmét hivatott kiszolgálni. Messze, s távol a környéken sincs semmi. Előttem 5 pár sín, aztán végeláthatatlan erdő. A másik irányban vagy 500 m-re egy olyan kocsmal ahová a legerősebb idegzetű ellenségemet se lenne szívem beküldeni. 3 óra várakozás itt. Aztán meg telefon, hogy ne várjanak, csak jóval később..Egy szülinapi bulira mentem volna. Megállt az idő. A két Nő, aki szolgálatban volt, nagyon jól érezte magát, beszélgettek, nevetgéltek, nekem meg forrt az agyam, ugyanis simán feltarthatták volna azt a vonatot 5 percre, ami néhány állomással odáb, minden alkalommal 15 percet kell hogy várakozzon. Háromnegyed 9-kor értem Kispestre. Indultam Metrójegyet venni. Pénztár zárva. Kicsivel odébb egy automatta, amiről ránézésre nem lehetett megállapítani, hogy működik is, vagy csak dekorációs célokat szolgál? Kotorásztam apró után, de annyi nem volt. Legkiebb címlet ami nálam volt, 2000 Ft. Azt hiszem ennyit nem szánok arra a tesztre, hogy kiderítsem, adna-e jegyet a masina. A mai napnak már úgy is midnegy, megyek Metrózni jegy nélkül, és nem érdekel mi lesz elegem van az egész napból. A hosszú út során, ráértem azon is törni a fejem, hogy ha még is elkapnak, mik legyenek az éppen aktuális adataim. Sose csináltam ilyet, de most úgy éreztem, ennyi kárpótlás nekem is jár. Végre negyed 10-kor oda értem, ahol a buli lett volna, amit rám, vagy is a hiányomra való való tekintettel elnapoltak. Hív a vasút, vár a MÁV... zakatol a szlogen még gyerekkoromból... Nem is lene ez olyan nagy baj, ha nem jutna ilyen esetből 9, minden 10 utazásomból. Arra gondoltam, mennyivel jobb lenne a romantikus postakocsi? Ott legalább tudnánk, mire számíthatunk..

Sajnos igazad van! Nap mint nap tapasztalhatunk hasonló dolgokat. Ott vernek át bennünket, ahol csak lehet. Senkit nem érdekel az, hogy mit ígért, betartani pedig nem is akarja. Ha lenne másik vasúttársaság, ha választhatnánk, hogy kivel utazzunk, biztosan más lenne a helyzet. Sajnálom az olyan embereket, akik kénytelenek olyan helyen dolgozni, hogy szándékuk ellenére, komoly konfliktusok résztvevői. Nem hiszem, hogy belátható időn belül várható lenne ebben változás.