Filmek tucatjaiban nézhetjük, ahogy előbb a fantázia világában, majd az életben is, beleolvadunk egy hatalmas, mindenre kiterjedő ellenőrző hálózatba. Ennek a víziónak a vége az, hogy eltűnünk a Mátrix-illúzióban. A műholdképek, nemhogy felismerik a célszemélyt, céltárgyat, de lassan ott tartunk, hogy egy mély szkenneléssel akár atomi szintű analízist vagyunk képesek előállítani. Csak a képzeletünk műve volna? Amikor a hetvenes években Kirk kapitány az úrszekerekben kinyitotta a kommunikátorát, még senki nem tudta, hogy két évtized múlva a maroktelefon elterjedt kommunikációs eszközzé válik, hogy a 90’-es évek végére a mobil készülékek többet tudnak majd, mint a kezdetben szobányi méretű számítógépek. Hogy a programozók és tudósok számára elérhető hálózati kapcsolatok a 2000. évre, internet néven, teljesen behálózzák a földet és az életünk elengedhetetlen részévé válik. Ki hiszi el, amikor a hálózat csapdájában, a közellenségben, a Born csapda és rejtély filmekben nézzük a technika vívmányait? Amikor az összeesküvés elméletben hangtalanul közlekedő fekete helikoptereket látunk, arról már tudjuk, ez a valóság, és nem csak a filmipar trükkje a látszat vagy valami effekt a hatás szolgálatában. Amit ma valaki kitalál egy film látványelemeként, az egészen biztosan a holnap valósága. Az, „amit az ember eddig nem talált ki, az nem is lehet fontos”-szerű nézet réges-régen elavult. Ma ez már úgy működik, hogy amit pihent, vagy épp ellenkezőleg, lázas agyú feltalálók létrehoznak, azt a hasonlóképpen elkötelezett marketing szakemberek által kitalált, és jól szervezetten elhintett, mesterségesen keltett vágyakkal megfűszerezett igénykeltő kampányai kellőképpen támogatnak. Így aztán ma már ki venne meg egy telefont, amiben nincs fényképezőgép, amivel nem tudunk a boltban fizetni, vagy az interneten szörfölni? Emlékszem még arra az időre, amikor maga a szörfölés szó is teljesen ismeretlen volt, mármint eredeti értelmében is, ma meg már az információs szupersztrádán zuhanunk, ki tudja hová, virtuális deszkáinkon. Ilyen ütemű fejlődés mellett azért van néhány kérdés. A fantáziánk egyre gyorsabb. Az igényeinket egyre könnyebb felkelteni. Új és új vágyak gerjesztésére szakosodott egész iparág, sőt hatalmas gépezet működik. Hamarosan a bőr alá ültetett csipekkel fogjuk magunkat, személyazonosságunkat igazolni. Katonáink az egy évtizeddel ezelőtti sci-fi filmek haditechnológiáját fogja használni a mindennapi háborúkban. Az inter és intra net hálózatok teljesen át fogják szőni földi és földkörüli pályán lévő életünket. A hold és Mars kolóniák lakóival online kapcsolatban fogunk állni a tengerfenék meghódítása után. A lakhatatlanná vált bolygófelszín elhagyása után. Az elképzelhetetlen jövőképek megvalósulása után.
De álljunk meg egy pillanatra. Már most is úgy száguldunk át az életen, hogy alig van időnk megélni a mát, és emlékezni a múltra. Egy isten lebeg a szemünk előtt, ez a jövő, de nem hiszünk a fejlődésbe, ez már csak előre menekülés saját magunk elől. Nem lenne itt az ideje kicsit megállni, megpihenni és újragondolni a lét igazán fontos kérdéseit? Használni a múlt értékeit, nem csak az újat felállítani folyton. Ha a múlt minden tudása a kezünkben lenne… és innentől mindenki folytassa maga a történetét!
