Igazán remek nap az olyan, amiokor az ember beszerzi azt, amire szüksége van. nekem most elfogyott a leghasználatosabb festékeim zöme, és a vászon is. Délután meg a telefon csöng az antikváriumból, (szőnyi, a jászai mari téren) megvan a könyv, amiről még karácsony előtt érdeklődtem.
Az már önmagában hihetetlen, hogy karácsony óta nem felejtették el, igazán remek meglepetés. Amit kerestem, tulajdonképpen családi vonatkozású mű. Laczkó Géza: Királyhágó. Önéletrajzi írás, a kollégiumi éveiről szól, meg az apjáról, aki nem vette a nevére… igazából nem tudom, de adósság ez a könyv magam felé. A családi vonatkozás meg abból áll, hogy az én dédükmittudom én nagyapám, Pázmándy Dénes, (az egyik a sok Pázmándy Dénes közül) az Laczkó Géza apja… és amikor Laczkó az apjára panaszkodik, akkor az én felmenőimre is panaszkodik, és az azért mégis csak érdekes dolog, hogy az ember a saját családjáról nyomtatásban olvas. Van egy másik is, egy sokkal vastagabb és nehezebb nyelvezetű alkotás is, az Rákóczi fejedelemről szól, és szegrőlvégről a család alapítójáról, Pázmándy Gergelyről, meg az 1700as évek elejéről… na az is megvan már, de inkább ezzel a kisebb lélegzetvételűvel kezdem.
Ami az ígéreteket illeti, főként az irodalmi tárgyúakat, hát néha nem teljesítem… Utoljára talán a Vörös Oroszlánt olvastam, a nemrég elhunyt Szepes Máriától. Egyszer megígértem, hogy elolvasom az Indul a bakterházat. Szégyellem, de azóta sem volt a kezemben, pedig az író özvegyének tettem rá szent fogadalmat, de egyszerűen nem ment. Szegény Éva néni már régen együtt van Sanyi bácsival, akit egyébként nem ismertem, de azóta sem tudtam teljesíteni ezt az ígéretet… na majd most, majd ezzel, ez a saját családomról szól…
No de nem csak könyvet vettünk ma. Voltunk a művészellátóban. Régóta a megmaradt festék készletemet használom már, és most ideje volt kicsit feltölteni azt. De majdnem szívrohamot kaptam az árak láttán. Három éve nem kellett festéket vennem, és mintha azóta kicsit megdrágult volna minden. A vászon árak nem leptek meg, de ha nem csökkennek, vagy nem kezdek el befutni végre, vissza kell térjek az alapozott farostra. Ezt nem nagyon tudjuk finanszírozni, és ráadásul mind elmegy ajándékba. Ilyen módon költséges hobbi amit csinálok.
Nem tehetek róla, csak költséges hobbijaim vannak. Festés, fotó, még jó, hogy nem lovaglok és a vadászat is csak távoli őseim úri sportja volt, nem mintha nem érdekelne engem is, de attól távol állok, hogy vadászatra kellene spórolnom… maradnak az eddigiek…
