Építem fejemben a házat. Az egy régi elképzelés, hogy valami olyat akarok, ami csak az enyém, ami csak rám jellemző, amiből nem lehet tucatjával venni a boltban. Nos a fürdőszobát a méretektől eltekintve valahogy így képzelem el. Dézsakád a napfénnyel teli szoba közepén, mindenhol ablak és csak ömlik be a fény... Persze nem a nagykörúton egy kirakatban képzelem el, ahol függony, redőny, téglafal, sövény vagy bármi kell közém és a világ közé. Nem biztos, hogy látótávolságra akarok szomszédokat. Egy park közepén nagy ház, egy kívülről régi kúria, hatalmas egybenyitott terekkel, tágas, szellős, fényes szobákkal, ahova élmény hazamenni, ahol jó élni, ahol jó elaludni és jó felébredni. És jó festeni benne, mert a vásznaknak kell a tér, ahogy nekem is kell, és a festéshez is kell a tér, és a fény is kell hozzá, ahogy nekem is kell... Szóval valahogy így, csak kicsit nagyobbat.