Nahát megérkezett a várvavárt tavasz meg a kellemes enyhe orkán a 100-140 Km-es fuvallatokkal. Békésen üldögélünk otthon, elfogyott valami, lemegyek érte a kisboltba, mikor indultam épp kitört a vihar. Emma, emmeg’ hónap? Emma tarolt: 2275 esetben riasztották a tűzoltókat, Budapesten húsz házban okozott kárt a vihar*
Kinyitom a kisbolt ajtaját, kilépek, hát fúj nem mondom, de azért csak hazamegyek. Idős férfi kerekes járókerettel áll a lépcső tetején, és látom nagyon imbolyog, segítenék neki, de mire megfogtam a karját, már majdnem engem elvisz a szél, akkora. A kocsit is fogtam, az öreget is fogtam, aki egyik kezével szintén kapaszkodott, és látom, hogy egyre ingatagabban áll, és persze mondja menjek haza, de hát ha elengedem, lesodorja a szellő… Így nem volt más választásunk, szarrááztunk egy fél perc alatt. Háttal a szélnek, a fejemet verte a borsónyi jég. Kellemes szombat déli lazulás. A boltbol jött ki még valaki, és ketten betuszkoltuk az öreget is, akinek a járókeretére erősített bevásárlókocsiból már kezdett kipakolni a szél. Végre fedett helyen vagyunk, öreg hálálkodik, mondom nem kellene, bárki segített volna ebben a helyzetben. Aztán úgy bőrigázva, hogy a bakancsomból folyt a víz, észrevettem, hogy a zacskó liszt, amiért eredetileg mentem, az is teljesen elázott… na frankó, mondom, még jó, hogy a dobozos sörnek nem árt, amit a biztonság kedvéért, vagy mert tudtam mekkora vihar lesz, abból is volt nálam három, csak úgy nehezék gyanánt.
Már csak azon gondolkodom, emlékszem-e ehhez hasonló szelekre… és nem. És nem csak egy-egy ilyenre, hanem mintha az utóbbi időben ezek a szokatlan időjárási jelenségek kezdenének elszaporodni. Augusztusban már majdnem ütemszerűen jön az ilyen szél. Pár éve történt, hogy annyi eső esett, hogy aluljárókba folyt, a felszínen térdig érő csapadék. Valahol a neten tegnap találtam egy képet ahogy a négyes busz áll a gyöngyösi utcánál, de ma meg már nem találom, szóval az illusztráció elmarad, meg az eredeti szándék is, hogy utána nézek valami statisztikának, és egyszerűen marad a ténymegállapítás, hogy ennek a fele sem tréfa. Meg néhány cikk, akit érdekel:
Azért az is hozzátartozik, hogy itt nálunk a nagy öregek mondják, szokott itten lenni szél, no de ekkora? Meg ilyen gyakran? Mindenesetre én ekkorában még nem voltam szabad ég alatt, nem volt kellemes. Komolyan az alsógatyámból csavartam a vizet, mikor hazaértem…
