Így is kezdhetném ezt a bejegyzést. A gasztro oldal mellé indítottam egy újabbat. Ez a képekről szól. Arról, ami a festőt jellemzi a mindennapokban. Nem mondanám, hogy gyakran fogok írni, de ha elkészül egy kép, akkor arról biztosan. Hogyan született, milyen gondolatból, esetleg kinek és milyen alkalomra.
Hogy utáltam művészettörténet órán az elemzéseket… A művész ezt vagy azt akarta mondani, így vagy úgy jellemezte a karaktert, ezt vagy azt akarta vele kifejezni. Most sokkal könnyebb helyzetben leszek, mert én magam vagyok az alkotója annak a képnek, amit adott esetben elemzek majd.
Néha írok majd az aprócseprőkről, hogy a fene egye meg elfogyott a festőszer, és nincs égetett sziéna, vagy egy spatula eltört – de tud hiányozni. Nyilván be fogok számolni arról, ha a világ végéről kell vásznat beszerezni – ahogy az legutóbb is megtörtént. És természetesen arról is ha egy kép elnyerte annak tetszését aki kapta, vagy ha hányingert kapott a képtől.
Az oldal címe http://jolfest.blogol.hu és az összefirkált lapok – az élet kövei oldalon a fényképemre kattintva lehet elérni. Merő egoizmus, nem? Bár a fénykép fölé ezt írtam: Marketing. Hiszen a jó bornak is kell a cégér ugye, és én azt hiszem, a képeim is megérdemlik a reklámot…
