Nem vagyok különösebben jól - nem vagyok különösebben rosszul...
maszatolhatnékom van... nincs vászon, amit most elkezdtem, az szárad, és csak aztán folytathatom... Találtam egy blogban valami zenét, az szól most egymás után sokadjára. Azon gondolkoztam, mi a szabadság. Mi az? Van olyan egyáltalán? Amikor szabad akaratodból döntesz? Úgy, ahogy kívánod, és nem ahogy lehet? Arra gondolok, amikor nem a lehetőségek közül választod ki a legmegfelelőbbnek tűnőt, hanem te határozod meg a lehetőségeket is... Boldog állapot lehet. Vagy ellenkezőleg, nagyon is boldogtalan, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a lehetőségek ne legyenek másnak rosszak. Ekkor viszont visszajutunk oda, ahonnan indultunk, tehát a korlátozott szabadsághoz.
Mit értek ezalatt? Hogy ha én szabadon repkedek a város felett, teljesen szabadon, azzal összezavarom azokat az embereket, akik nem képesek felfogni, hogy a szabadon repkedés csak szabadság kérdése, azaz elhatározásé... Ez így azt hiszem kevéssé érthető.
Az a lényeg, hogy vannak hétköznapi csodák és vannak igazán nagy csodák. Az előbbit azért nem vesszük észre, mert már megszoktuk, az utóbbit pedig azért nem, mert nem hiszünk bennük. Ettől persze ezek a csodák még vannak, rejtve ugyan, láthatatlanul, néha felfoghatatlanul, de vannak, és hatnak ránk, ha hagyjuk. Csodát bárki tehet. Apró varázslatokat, szinte észrevétlen semmiségeket, de kinek van már erre ideje?