Nem tudom mit tennék, ha jönne a világvége, vagy ítélet napja, vagy valami, azt hiszem, rohannék a bolondok elől, akik még ezt azt kipróbálnának röviddé vált életükben, tehát bujkálnék az anarchia elől, valami lakatlan vidéken. …de nem hagynám el magam, mert mindig jöhet valami kedvező, az utolsó utáni pillanatokban is, ilyen az életem is, ezért vagyok a szerencse fia! : ) az utolsó utáni pillanatok után is oldódtak már meg leküzdhetetlennek tűnő gondjaim… Ha én emiatt mégis megúsznám, Ti pedig nem, akkor azt viszont sajnálnám, az nem volna szerencse : ( Egyszer azt hallottam valakitől, hogy egy ember értékét az mutatja meg, hogy hogyan viselkedik akkor, amikor egyedül van, vagy kontroll nélkül... .

Hát ilyen még nem volt, elaludtam egy katasztrófa-filmen... Egyébként pont valami ilyesmire gondoltam én is, elmenekülnék valahová az emberek elől, vidékre, nyugodt helyre, megfognám az emberem kezét, és lenne, ami lenne. Most mondja a kedves, nem lenne idő vidékre menni, mert mondjuk délelőtt mondanák be, hogy du. 6-kor vége mindennek. Hát annál jobb. Kimennék az erkélyemre a minikertembe, megfognám az emberem kezét és néznénk a délutáni napot. Slussz passz.

Mit csinálnál Zef? Sülnél... te is én is..mint sajt a pizzán:))) szépen olvadoznánk...

csodásan mondod :)

Én felhívnék mindenkit, akit szeretek.