2009.01.17. 14:35 ZefirAbdElNour
4 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pr-sx7.blog.hu/api/trackback/id/tr526439581
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kislatol 2009.01.17. 22:31:12
ez nagyon tetszik
Alma 2009.01.17. 22:32:25
ez józsef attila :)
elinore 2009.01.19. 17:38:06
Ez a kedvenc idezetem tole! :)
Zefir 2009.01.19. 18:54:05
Nem sok József Attila verset szeretek, de ez az idézet nagyon eltalál. Akkor most tisztelegjünk a halhatatlan előtt e pár sorral:
REMÉNYTELENÜL
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Vas-színű égboltban...
Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -
Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -
Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -
1933. március
