Kenyérsütésen mostanában én is gondolkodtam, de ez egyelőre csupán csak elhatározás maradt, a megvalósítás még várat magára egy kicsit. :)

freja, én azt mondom, hogy ess neki bátran :)))

mondtál azért értelmes dolgokat, hidd el! :)

néha előfordulhatott .)

Mi már nem is veszünk kenyeret, minden nap, második nap sütök én, összehasonlíthatatlanul jobb. Egyszer segítettem egy udvari kemencét építeni vályogból...hihetetlenül jó volt, hát még ami benne sült utána. Kemence híján - kicsit talán túlreagálnák a szomszédok, ha mi is építenénk ide egyet a közös udvarra-kenyérsütővel szoktam alkotni.De azért remélem egyszer majd lesz egy igazi kemencém és ott sütöm tovább (az igazi) kenyeret :)

tényleg összehasonlíthatatlanul jobb :)

és nézd, erre a bejegyzésre ez már a hetedig comment! az átlag duplája!:) a kenyérsütés téma érzelmeket kelt, ezt már nem is lehetne vitatni! ha így folytatjuk, egyre nehezebb lesz elérni az átlagot minden újabb bejegyzésnél:)

már ha az lenne a cél, hogy bárhol, bármiben átlagokban és súlyozott, de legalább is egyszerű arányokban gondolkodjunk... ezt a felfogást már a marketing nevű (tan)tárgyaknál sem tudtam elsajátítani...