Mai földrajzunk merőben más arcát mutatja a tájnak, mint 150-200 évvel ez előtt. Az alföld nagyrészt lápos, mocsaras liget vidék, berek volt. Nem nagyon hasonlít rá a mai szikes puszta. Mikor honfoglaló őseink megérkeztek a Kárpátok gyűrűjébe, ez a föld jóformán szűz volt, érintetlen. Vizei bőven folytak, földei dúsan teremtek.
Mondáinkban és hagyományainkban erős kötődés található az élő természethez. Mítikus lények sorát őrzik népmeséink, melyekben gyakran az állatok csak jelképek. Őseink kifinomult érzékkel szőtték tudásuk legjavát mesékbe, hiszen így adták tovább tudásukat a gyermekeknek. Így örökítették egyik nemzedékről a másikra mindazt, amit ősapáiktól, ősanyáiktól tanultak meg. Ezt a tudást ma kevesen ismerik, még kevesebben értik és használják.
Nem tudtam miért is foglalkoztat a nyirkai jóslat, így aztán utánna jártam kicsit. Hol is van Nyirka? Ez nem egy település neve, hanem a Fertőhansági Nemzeti Park területéhez tartozó fennmaradt hanság egy kicsiny része. És meg is van a válasz, a kapcsolatom a területtel. Gyerekkoromban sokszor hallottam egy különös történetet, Hany Istók történetét anyai nagyanyámtól. aki Csornán született és nőt fel.
"...1749 márciusában furcsa emberi lényt fogtak ki a kapuvári (17 km a nyirkai hanytól) halászok a Hanság lidércfényes lápi világából. Tízéves gyermeknek látszott, kettős szemhéja volt, és keze, lába ujjai között úszóhártya feszült. A korabeli írások szerint: "A fiú mezítelen volt, puszta füvet, szénát és szalmát falt, nem tűrt ruhát és ha embert pillantott meg, azonnal a vízbe ugrott, és úgy úszott, mint a hal. Majd egy évig élt a várban, megette már a főtt ételt, viselte a ruhát és külsőleg is emberré kezdett válni. Alkalmasint a vártól nem mesze folyó Rábába ugrott és leúszott a Hanyba. Meg se találták soha többé..."
A Hanság különös lápi világában nem ez a furcsa szerzet volt az egyetlen, a kincsek felett megjelenő bolygó fények, melyek a kapzsi embert a halálba hívták. Ezek a fények más értelmezésben pedig sárkánytüzek voltak. Mert sárkányok már pedig léteznek, és épp az ilyen lápos, mocsaras területeken élnek a vízben, tavakban, kutakban. Érdekes kettősség figyelhető meg a sárkányokkal kapcsolatban. Míg a nyugati kultúrkörben a sárkány a megtestesült gonosz jelképe, mely rombol és pusztít, addig a keleti világban ereje a jó célt szolgálja, bölcsessége irányt mutat.
Őstörténetünkben, vándorlásaink során a lápos vidékek,így a lápi tündérek és sárkányok sem voltak ismeretlenek. Még sem ezért érdekes számomra a mocsári világ, hanem egy másik, magasabb aspekutsa révén. A sólyomfiak vezető állata, a csodaszarvas mutatja meg nekünk, hogy az anyagi világban elmerülő mocsár közepén van egy kis sziget, ami maga a paradicsom. Gönczi Tamás így ír erről :
XI: századi néphagyomány: "Szent László király mikor ama Gejza testvérével a Duna mellett harcolt. Látott bizony egy sötét mocsaras vidék szélén egy lángoló agancsú csodaszép fehér szarvast, minek szemei az végtelen múltnak az ajtajai, testén az ég abroszainak csillagai mutatták a múltból a jövőbe vezető utat. Minek utána meglátta azt Szent László a jó királyunk a csodaállat megállt, de csak egy percre még a szemeik találkozának majd hatalmas fénnyel a Dunába merült"
"...Térjünk vissza a Hunor-Magor legendához, itt a legenda magva egyértelműen a vezetőállat motívum mögé csoportosul. S milyen különös, itt is megjelenik a mocsár, mint a sötétség és az anyagbazuhanás attribútuma. A csodaszarvast egy mocsár széléig üldözik. S ott a meotiszi ingovány mocsaras terület szélén hirtelen eltűnik a két testvér (Hunor és Magor) szeme elől a csodaszarvas. Éppen úgy, mint a másik két testvér (Gejza és László) esetében ott, is a csodaszarvas egy Duna környéki mocsaras terület szélén jelenik meg és a Dunába tűnik el. A magyar csodaszarvas tehát mindig a sötét világ határán materializálódik, hogy megmutassa a határt a sötétség és a világosság birodalma között. S egyik esetben sem az ő égi világába száll látványosan, hanem úgy megy el, hogy mégis itt marad. Gejza és László esetében az "élő vízbe", a Dunába veti magát, hogy e szent állat örökre ott maradhasson a Dunához oly közeli szent templom közelében, amit az ő megjelenésére építettek. Hunor és Magornál maradva pedig úgy tűnik el a sötét ingoványba (az anyagi világ lehúzó birodalmába), hogy eltűnése pillanatában megmutatja a két testvérnek azt az alig látható, titkos bejáratot, ami nem más, mint Meotisz szigetének a bejárata, kapuja..."
Mondavilágunkat átszövi az ősi tudás, az ősi vallás és életbölcsesség. Azokban az ősi környezetekben, mint a megmaradt hanság, az ősi tudás egy része is ránk öröklődhetett. Azokba a világokba, ahol nem testben élünk, egy út a tükör. Olyan kapu ez, ahol ég és föld összeér, ahol a világok egymásba fonódhatnak. Ilyen tükör a lápvilág tófelszíne is. Ahol el lehet merülni az anyagi világ vonzásában, de fel lehet emelkedni a szellemi világ magasaiba is. A lápok természetes határként funkcionálnak életünkben és szellemi világunkban egyaránt. Hát ez lehetett, ami a nyirkai láp jóslatához vonzott engem, és nem maga a bizonytalan eredetű jóslat, amiről nem vagyok meggyőződve, hogy valóban egy fentről lehívott útmutatás számunkra.
