Döbbenetes hírt kaptam egy régi barátomtól Kairóból. Két és fél éve Egyiptomban dolgozik, mint régész. Elmondta, hogy a nyolc fős magyar csapat a Nílus nyugati deltájában végez feltáró kutatást egy olyan területen, ahol még soha nem folyt igazi régészeti feltárás. A kutatott település a Ptolemaioszok korában virágzó mezőgazdasági központ volt.

Fontos területnek számított, hiszen itt haladt a Líbiába vezető kereskedelmi útvonal. Úgy tudni, hogy az ásatások során húsznál is több malomkövet találtak, amelyek nemcsak gabonaőrlésre, de olívaolaj készítésére is szolgálhattak.

A város talán már II. Ramszesz (1279-1213) korától létezett, de csak a 30. dinasztiától szerepel a földrajzi listákon, mint a 3. alsó-egyiptomi nomosz (közigazgatási kerület) egyik jelentős települése a líbiai határ mentén.

A görög-római korban, főleg az időszámításunk előtti II. század vége felé -még a római hódítást megelőző időszakban ez a terület a görög katonaság központja volt. Ismertetése szerint a korábbi feltételezésekkel ellentétben a települést nem a II-III. században hagyták el lakói, hanem a IV. század vége felé, valamilyen természeti katasztrófa következtében. Elárulta azt is, hogy az írásos források két nagy földrengésről számolnak be, aminek geológusok segítségével kell majd utánanézni. A VII. század vége felé arab hódítók telepedtek le itt: sokat építettek, de sokat romboltak is.

A fellelt írásos anyagok között döbbenetes leletre bukkant a magyar régész csoport.

A vékony agyagtáblába karcolt szöveg minden kétséget kizáróan magyar rovásírással készült. A felbukkant leleteket körülvevő törmelékek és kőzetek alapján időszámításunk kezdete körül keletkezhetett. A lelet keletkezésének pontos korát radiokarbon vizsgálattal fogják megállapítani.

Ez minden eddiginél érdekesebb bizonyítéka annak, hogy kalandozó őseink nem csak kereskedelmi kapcsolatban álltak az akkor ismert világ legtávolabbi sarkával is, de valószínüleg jártak is ott. Szerepüket a további ásatások során még vizsgálni kell, de önmagában az a tény is szenzációs, hogy írott nyomot hagytunk Egyiptomban. A nagyon rossz állapotban lévő, töredékes agyagtábla két kérdést is felvet.

Vajon mit kerestek magyarok a Nílus deltavidékén. Milyen szerepük lehetett? Kereskedők, vagy katonák voltak? Annak semmilyen írásos emléke nincs, hogy kalandozásaink során bármiféle konfliktusba keveredtünk volna afrikában, de kereskedelmi kapcsolataink révén eljuthattunk a most feltárt területre.

Ennél is fontosabb kérdés, hogy írásbeliségünk kezdetét ezzel a lelettel bizonyítottan legalább 400 évvel korábbra tehetjük, mint azt eddig gondoltuk. Az eddig legidősebbnek tekintett anyagok az időszámításunk szerinti V. -VI. századból valók. Az agyagtáblákon található írás elemzése alapján azonban az is feltételezhető, hogy ezt az írásképet és megjelenést nem a kezdetnek, hanem egy jól kidolgozott, kifinomult formának tekinthetjük. Ennek tudatában talán érdemes újra átgondolni népünk őstörténetét.