Sokan eljöttetek a megnyitóra, aminek nagyon örülök, mert jó volt megosztani veletek ezeket a pillanatokat. Meg sem kísérlem felsorolni mindazokat, akik ott voltak, olyan sokan voltatok :) Én kicsit zavarban voltam amikor előttetek áltam, amikor jöttetek gratulálni, vagy érdeklődni egy-egy képpel kapcsolatban.

Sajnálom, hogy sokan, akik jelezték, hogy mindenképpen szeretnének ott lenni, még sem tudtak eljönni. Az élet néha közbeszól, de remélem lesz még ilyen alkalom. Őket a következő kiállításon remélem vendégül láthatom majd.

Ami a vendéglátást illeti, Esztibeszti csinált kis szendvicseket a saját kezével, kétfélét, meg sütit is kétfélét, meg volt egy kis hegyleve, ugye mondanom sem kell, hogy kétféle :DDD A vicc, hogy persze gyalog kellett levinni, vagyis busszal, ami nem lett volna probléma, de mikor a két tálca szendvicset vittük, épp elkezdett szakadni az eső. Bár be volt csomagolva rendesen mind a két tálca, azért mégis csak gondolkodóba estünk, hogy kilépjünk-e velük a fedett buszmegálló alól :) Végül is nem volt vele baj, sikeresen leérkeztek a cuccok.

Úgy alakult, hogy kedves barátaink tudtak hozni videjókamerát - köszönet érte nekik, szóval sikerült felvenni a "műsort", ezt ha hozzájutok és sikerül valahová feltölteni, majd megosztom veletek. Aztán ne feledkezzünk el arról sem, hogy fotóművész barátunk készített néhány felvételt, amire nagyon kíváncsi vagyok, remélem abból is kapok néhányat. Meg persze sokan hoztak fényképezőgépet, gondolom tőlük is kapok majd néhány jól sikerült, vagy épp vicces fotót. Egyet már most meg is mutatok, ez már tegnap megjött a telefonomra mms-ben, köszi Niki :)

Szóval így festek bután a saját képem előtt a galériában.

(Ez most csak neked szól!)

Köszönöm, hogy eljöttél, boldog vagyok, hogy megoszthattam veled ezt az eddig sosem volt alkalmat.

Neked pedig azt köszönöm, hogy bár végül mégsem tudtál eljönni, de gondolatban ott voltál velem.