nem tudtam nem kihagyni ezt a szóviccet(?)

Tegnap egy nagyon kedves ismerőssel elmentem a galériába, hogy megmutogassam a képeket. Egy hölgy megkérdezte, hogy mennyiért adom a őket. Biztosított róla, hogy neki egy árva vasa sincs, pusztán a kíváncsiság végett érdeklődik. Elmondtam, hogy olyan százezer forint körül mozognak nagyságrendileg. meglepődött, de nem úgy, ahogy én gondoltam. Azt mondta, hogy sokkal többre gondolt, mert amikor képeket lát, legyenek azok bármilyenek is, legalább a háromszorosát kérik el egy-egy darabért.

Talán nem jól csináltam hogy nem tettem ki árakat a képeimre? Így a látogató nem tudhatja, hogy a képek eladók, azt sem tudhatja, hogy mire készüljön ha venni szeretne tőlem egy képet. Én nem akartam kirakni árcédulát, mint a piacon az almákra, mert szerintem a kultúra, a művészet egyáltalán nem olyan árucikk, mint a póréhagyma, aminek van egy termelői ára "oszt" slussz...

Hát persze ki lehet számolni, hogy egy vászon, a festékek, az ecset, a festőszer, a ráfordított idő, az istenharagja, meg a mit tudom én még mi, összesen mennyibe kerül, ehhez tegyük hozzá a marketinget, a népszerűséget, szorozzuk meg a "művészi értékkel", számoljunk rá áfát,  béfát, talán még cét is... Egy kép annyit ér, amennyit adnak érte. ez alapvetően mindennel így van, csak valahogy a művészetnél hajlamosask vagyunk úgy az alulbecslésre, mint a túlárazásra. Ja igen, amikor a legnevesebb galériákban festő csimpánzok képeit árulják forintra átszámolva milliókért...kérem, én egy majommal nem tudok versenybe szállni :)

Ha üzleti szemmel és felfogással nézném, azt mondanám, hogy de igen is árucikk, ahol a keresletet és kínálatot a piac szabályai határozzák meg. No igen, a piac. Ma tényleg úgy működik a művészet is, mint egy vérbeli zsibvásár. Mindent eláraszt a kacat, a gagyi, a limlom. Nem panaszkodni akarok, ez csak egy epés megjegyzés volt. Párdon...