Kellemes kis esti foglalatosságot talált nekem az én kicsi párom. csipetkét szaggathattam a maradék tésztából. Nem mondom, hogy szeretem csinálni, de persze, hogy segítek. Arról elképzelésem sincs mire fogjuk használni, mert a múltkori adag nagy részét kidobtuk. Egyszerűen nem használjuk semmibe. Bár azt meg kell mondjam, hogy most azt találtam ki, hogy kellene készíteni tarhonyás húst, és most eccer nem sörétből. Bolti házi tarhonyával próbálkoztunk már, de az meg nem akart megfőni. vagy valamit rosszul csináltam. Viszont egy tarhonyára való tésztát kipöndörgetni meg nem eccerű játék. Olyan helyeken fáj a kezem, ahol el sem képzeltem, hogy izom van benne. Gyakorlat teszi a mestert...

Amíg készült a csipetke, volt időm filozofálni. Mondjuk ezen a születésnapon. Hát nem azért mondom, de így legyen ötösöm a lottón. Ennél bővebben nem fejteném ki, de azt el kell mondjam, hogy ... Nem, még sem kell megmondjam. Na ez a hátránya a nyilvánosan kiteregetett naplónak. A privát bejegyzés meg épp azt veszi el ebből a virtuális naplózásból, ami a lényege. De azt tudom, hogy én legközelebb születésnap miatt egy szalmaszálat nem teszek keresztbe. És akkor finom voltam...