Érdekesen hat az elme ereje a gépekre. Már majdnem beírtam mindent a bejegyzésszerkesztőbe, amikor a nyomorult Firefox megint összeomlott. Épp akkor, amikor a negatív gondolatok jöttek volna. Nyílván ennek a két dolognak nem lehet(ne) köze egymáshoz, mégis figyelmeztetésnek fogom fel.
Hosszas tétovázás után felhívtam a telefonszámot, amit még áprilisban kaptam. Megnyugvás, hogy az vette fel, akire számítottam, bizonytalanság az, hogy hirtelen nem tudott hová tenni. Kettő után beszélünk újra, akkor már a munkahelyén keresem.
A következő kiállításról van szó. Meg kell beszélni, hogy mikor kapok lehetőséget a kiállítása, hogy milyen jellegű képekre gondoltak ők, és milyenekre én, és nem utolsó sorban azt, hogy hány képről is beszélünk. Az nem jó, ha túlzsúfolt egy kiállítás, de az sem, ha nagyon foghíjas.
Két csoportot tudok kiállítani. Az egyik a régi akt-ikon sorozat, amiből már mutattam ízelítőt gazdagréten is. A másik csoport a zodiákusok és a jövőlátó, illetve a magányos tér jellegűek. Ezekből pillanatnyilag nincs annyi, hogy egy tárlatot összehozzak belőle, de a leghamarabi augusztusi időpontig annak semmi akadálya, hogy elkészüljön még jó néhány.
Most a tűkön ülés és várakozás van kettőig. Friss infók akkor.
