Van egy álmom. Ezekkel a szavakkal kezdődött egy híres beszéd. Azt hiszem, hogy mindenkinek van legalább egy álma. Vajon ezek az álmok mennyire megvalósíthatóak? Mennyire múlik a szerencsén, a sorson, a véletleneken, vagy ellenben, a tudatos tervezésen?

Azt hiszem, hogy mindkettőnek van szerepe. Persze a véletlent még mindig nem tudom elfogadni, hiszen az csak a tudatos alakítás szemmel nem követhető kivetülései. Olyan összefüggések, amik nem nyilvánvalóak elsőre, talán még másodikra sem. A lényeg az, hogy az álmokért érdemes küzdeni. Akkor mindenképpen, ha hiszünk bennük. Akármilyen hihetetlennek is tűnik, de ha én hiszek benne, akkor mindent el tudok követni a megvalósulás érdekében.

Az persze elképzelhető, hogy ennek ellenére sem valósul meg, de legalább majd nem vághatják a fejemhez, hogy meg sem próbáltam. És ha végül nem jön össze, akkor is olyan tapasztalatokra lehet szert tenni, amik más álmok megvalósításában lehetnek segítségünkre. Mellesleg össze fog jönni, mert hiszek benne! Hiszek magamban!

Nem rég hallottam fél füllel a tévében egy érdekes gondolatot. A megtanulható szerencse. A legérdekesebb mondat az volt, hogy azok, akik a pénzt nem tartják fontosnak, egész életükben annak előteremtésével foglalkoznak. Ez szöget ütött a fejemben.

Az álmaim a festészetről, egy fogadóról, egy Balaton felvidéki "birtokról" szólnak, de sehol nem jelent meg bennük a pénz. Úgy voltam vele, hogy a pénz az a szükséges rossz, ami minden álmom megvalósításához kell. Azt hiszem, hogy ezen kell gyökeresen változtatni. Minden álmom megvalósításának alapja a pénz. el kell fogadnom, hogy a pénz nem rossz, vagy nem jó. Pénzre van szükség az életben maradáshoz a civilizált életben. Olyan ez, mint a levegő. ehetek, ihatok, lakhatok akárhol, akárhogy, de mindenre képtelen vagyok levegő nélkül!

A civilizáció oxigénje a pénz. Másként egyszerűen nem megy. Most azt kell elérnem a gondolkodásomban, hogy a pénzt azon a helyen tudjam kezelni, ahol kell. Tehát a pénz az a szükséges jó, ami lehetővé teszi, hogy a képeimből meg tudjam teremteni az álmaimat. Hogy miért a képeim? Mert azt hiszem, hogy a képekkel értéket teremtek, amire másoknak szüksége van.

Eddig úgy gondoltam, hogy azért és akkor adom oda a képeket valakinek, ha és amikor neki szüksége van rá, vagy egyszerűen csak örömöt okoz neki. A képeket azért adom el, hogy aki kapja, ugyan azt az értéket lássa benne, mint amit nekem jelent. Pont!

A képeim értéket képviselnek. Nem is kicsit, hiszen azokban benne van mindaz, amit már megéltem, amit tapasztaltam, hiszen ebből adódóan látom pont úgy a világot, ahogy. Ezzel a tudással és képességgel alkotom meg a saját világomat a vásznakon, táblákon. A képeimben én magam vagyok, márpedig saját magamat értékes embernek gondolom. Olyannak, akinek helye van ezen a földön. Rengeteg munkám van abban, hogy az legyek, aki vagyok, annak ellenére, amiket megéltem.

Tudom, hogy amit alkotok, az a kultúra része. Még akkor is, ha ma ezt még rajtam kívül csak kevesen látják. Akkor is így van, ha ma még nem vagyok meghatározó kulturális tényező. Akkor is, ha az értékrendem nem "trendi"... és úgy is, ha a sokrétűségem ma még gátja az ismertségemnek. Hamarosan épp ez lesz az az előny, amire szükségem van ahhoz, hogy ismert legyek.