Úgy múlnak el napok, órák, percek,
mint ha sosem lettek volna.
Emlékek és nyomok nélkül tűnnek el
a létezés határán,
ahogy a nap lebukik a horizont alá.
Mint ha..
sosem létező világok,
egykori árnyai járnának
újra örömtáncot a sehol világ,
soha idejében.
Érzések nyúlnak át a semmi ágán ülve,
féltve kis szívük.
Közben a nincs új világ, s a nincs egykor volt,
a jövő sem létezik többé, csak a minden más,
a mindent betöltő fény üzenet,
ahogy vársz újra,
ahogy vársz a semmire,
ahogy rám csapódik
egy visszatalált érintés.
Ahogy újra beborít az esetlen
világ ragyogása az idők végén.
Ma minden más,
ahogy rubinragyogásban
virít a múlt egyetlen fénysugara,
a végtelen határáról érkező üzenetben.
Mert ma nem kell félni,
ma nem kell újra látni,
ma nem kell újra érezni.
Ma rólad szól a dal,
ma rólam is, egy fal
rímbe zárt csoda.
Ma ragyogva kísér,
bárhová visz az út.
Fényében rövidülnek az órák,
percek és napok.
Mert ma minden más.
mint ha sosem lettek volna.
Emlékek és nyomok nélkül tűnnek el
a létezés határán,
ahogy a nap lebukik a horizont alá.
Mint ha..
sosem létező világok,
egykori árnyai járnának
újra örömtáncot a sehol világ,
soha idejében.
Érzések nyúlnak át a semmi ágán ülve,
féltve kis szívük.
Közben a nincs új világ, s a nincs egykor volt,
a jövő sem létezik többé, csak a minden más,
a mindent betöltő fény üzenet,
ahogy vársz újra,
ahogy vársz a semmire,
ahogy rám csapódik
egy visszatalált érintés.
Ahogy újra beborít az esetlen
világ ragyogása az idők végén.
Ma minden más,
ahogy rubinragyogásban
virít a múlt egyetlen fénysugara,
a végtelen határáról érkező üzenetben.
Mert ma nem kell félni,
ma nem kell újra látni,
ma nem kell újra érezni.
Ma rólad szól a dal,
ma rólam is, egy fal
rímbe zárt csoda.
Ma ragyogva kísér,
bárhová visz az út.
Fényében rövidülnek az órák,
percek és napok.
Mert ma minden más.
