nagyon jó volt az elmúlt éjszaka... hajnali kettőkor azt néztem, hogy elég volt-e lepakolni a virágokat a korlátról és a fali tartókból, vagy a hagyományosnak mondható ajtó-előkészítés is szükséges lesz-e. végül is nem esett, csak az a marha nagy szél, ami a lakásban is fújt rendesen. eleinte még örültem neki, hogy kicsit átmozgatja a levegőt, lehűti a lakást, aztán amikor kezdte telepakolni elhullott növényi alkatrészekkel az ágyat, már nem voltam olyan boldog.

az biztos, hogy most egy kicsivel frissebb a levegő, mint tegnap, viszont olvastam a hírekben, hogy sok fa dőlt ki megint. a múlt heti vihar utáni napon kirándultunk, de az erdőben nem láttunk igazán nagy pusztítást. persze egy-egy leszakadt ág volt a földön, de igazán tarolás nem volt szerencsére. persze úgy van ez is, hogy az egységben az erő. a fák lombja megtöri a szelet és kifogja belőle az erőt. a magányos fák könnyű célpontok. a ház mellett egy jegenyefa táncolt a tegnapi viharban. és még áll. itt sok a viharos szél, ahogy a hegyeken átbukó időjárási frontok elérik a síkságot. itt meg kellett eddződnie a fáknak, külömben nem állhatnának ilyen büszkén.