Tegnap írtam egyet, nem ide. Azt gondoltam jó írás lett, de a kutya rá nem nézett. Mindegy.
Péntek van. Alapvetően jó nap a péntek. Ez is az lesz. Minden nap az! Persze hogy az lehessen, észre kel venni benne a szépet. Meg kell keresni.
Holnap el kell menni szemescsavart venni, hogy a képeket fel lehessen tenni a "falra". Ismerősöket is várunk, képnézőbe. A kiállítást nem fogják megnézni. Nem bunkók, munkaidőben nincs rá idejük... ahogy a menyitó is, az ismerősök nagyrésze lemondta a részvételt. Nem tudom, hogy egyáltalán lesz-e ott valaki.
Kérdezgették sokan, hogy izgulok-e. Mindig azt mondom, hogy nem. Most sem izgulok, de most nem én irányítom az eseményeket. Aki eredetileg megnyitná a kiállítást, már egy hónapja lemondta, külföldön lesz. Aki közben elvileg elvállalta, szintén nem elérhető. Igazából egy kedves ismerős kedves ismerőse, de én még nem tallkoztam vele, nem beszéltem vele, nem ismerem és azt sem tudom, hogy látta-e már a képeimet. Azt hiszem, hogy ennek így nem lenne értelme. Kezdek beletörődni, hogy nagyjából három embernek fogok én beszélni nagyjából négy mondatot.
És akkor a program röviden. Ma ki kell mosnom nagyjából mindent, ami a jövő héten kell. Szombaton szemecsavar, barátok, mátrai borzas krumplipürével. Vasárnap düglés. Hétfőn kilencre, vagy tízre jön autó a képekért. Aztán vagy azzal, vagy tömegközlekedve eljutunk a béke térre, ahol is jól felépítjük a kiállítást. Kedden délután háromkor kezdődik a megnyitó, így délelőtt van idő összekészíteni az utibatyut. Szerdán hajnalban indulás balcsira.Balcsi után hazajövés, másnap menés Egerbe, ahonnan vagy hazajövünk huszadikára, vagy azt a hétvégét debrecenben töltjük. Ez majd még kiderül.
Az viszont biztos, hogy huszadika előtt nem nagyon leszek elérhető, írni sem fogok, képek sem születnek, ha csak nem fényképek a telefonra... Az idő meg csodálatos lesz!
