Zefir, veled az az alapvető probléma, hogy nem bírod a negatív kritikát. Élsz a kis fantáziavilágodban, amit te teremtettél magadnak, és közben panaszkodsz, hogy nem jó. Te teremted a saját körülményeidet, ahogy más is, ahogy én is a sajátjaimat. Bocs, már elég régóta kikívánkozott.

na ki vagy?

Én vagyok a lelkiismereted, vagy egy belső hang, vagy egy rémálmod.

Vagy egyszerűen csak szánalmas?

Vagy csak őszinte, neked pedig fáj az igazság.

Te és az igazságod... Te nem őszinte vagy, hanem pofátlan bunkó, ráadásul kitartó is... Kettőnk között az lehet az alapvető különbség, hogy amíg te meg vagy róla győződve, hogy az igazság birtokában vagy, és a véleményedet alapigazságként kezeled, nem vagy rákényszerítve arra, hogy elolvasd a blogom. Ellenben engem arra akarsz kényszeríteni, hogy az igazságnak vélt véleményedet elfogadjam, mi több átvegyem. Mit is képzelsz te magadról valójában? Ráadásul arról is meg vagy győződve, hogy a véleményed közléséhez jogod van, ami az esetedben pontosabban azt jelenti, hogy névtelenül ócsárolhatsz. Ezt hogy is képzeled? Mellesleg tévedésben élsz. Sem a lelkiismeretem nem vagy, sem egy belső hang, de még jópofa sem, és az igazsághoz is annyi közöd van legfeljebb, mint egy pár rendőrcsizmának a demokráciához. Ami pedig az őszinteséget illeti. Őszintén, nem volna békésebb az életed, ha ezt a kényszeres beszólogatást abbahagynád és elkotródnál? Nem kell a -hogy is fogalmaztál? A magam teremtette fantáziavilág részesének lenned. Igyekeztem az eszembe jutó jelzős szerkezeteket kulturáltan tompítani.

Kedves Zefir! Amikor indítottad a blogodat, nyilván tudtad, hogy lesznek majd emberek, akik bár elolvassák kíváncsiságból, de nem leszel nekik szimpatikus, és ennek hangot is fognak adni. Az általad leírt dolgok alapján kialakítanak rólad az emberek egy képet, ami vagy pozitív, vagy sem. El kell fogadnod a negatív kritikát is, hisz a nagyvilág elé tárod az életedet, a gondolataidat.

vitázni egy halott zsidó kislánnyal nem tudok...

Úgy gondolom, az az alapvető probléma, hogy nem mindig értjük meg egymást, és ennek hangot is adunk, mielőtt elgondolkoznánk. (Nemrég egy lány egy beszélgetős műsorban azt mondta, mindenkinek meg akar felelni. Vajon szükség van, hogy mindenkinek megfeleljünk?) Egyet biztosan tudok, Zef egy úton halad, amelyen elkísérhetjük - és még be is szólhatunk. Másrészt igazán érdekelne, hogy az aki leírja nick-ként magáról, hogy "NA, KI VAGYOK? az az ember vajon tudja-e magáról, hogy kicsoda. Vajon ő milyen úton halad? Tudom Zef, hogy ez itt a te oldalad, mégis érdekelne. És még annyi: vajon ő fordított esetben mit tenne.

Elég régen ismerlek, olvaslak, tisztellek szeretlek, mint barátomat, ezért is veszem a bátorságot, hogy hozzáfűzzek pár dolgot a blogodhoz. Felvállaltál egy ( vagy több ) nyilvános blogot. Ezzel a felvállalásoddal együtt járnak dolgok, nevezetesen az, hogy bepillantást engedsz az életedbe, a gondolataidba, a mindennapjaidba, családodba. Valamiért felvállaltad, hogy a blog publikus legyen, ennek több oka is van, nem vagyok pszichológus, nem is akarok ebbe belemászni, pár gondolat csak, ezzel kapcsolatban. A nyilvános blogok irói egyrészt mesélnek magukról, megosztják a véleményüket gondolatukat sok dologról és várnak visszajelzést az olvasóktól. Igy van ez rendjén , ezért irunk blogot. Ha nem várnánk véleményt másoktól, akkor titkositjuk a blogot, vagy otthon kiskockás füzetbe naplózunk. A visszajelzések, kommentek fontosak a blogolónak, egyrészt önigazolás, másrészt megismerhetnek más véleményeket is, amit esetleg hasznosíthatnak . ( vonatkozik ez persze az összes fajtájú blogra, napló blog, én blog, tematikus blog, politikai, leiró, stb stb) Ez a te oldalad. Az aktiv, a cselekvő, a blogíró oldala. Igen szeretünk irni, szeretjük megosztani a véleményünket, élményeinket, és várunk visszajelzést vleményt, akár előrevívő kritikát is, ezért készül a blog. A másik az olvasó oldala. Igen, szeretünk mások gondolataiba, életébe belelátni, mondjuk ki nyíltan, szeretünk „Kukkolni”… Bárhogy is csűrjük csavarjuk, de szerintem az „énblogok” olvasása , napi szinten való követése, bizonyos fokú kukkolás. Nagy sutyiból olvasom hogyan él az a másik, jókat röhögök rajta, vagy irigylem, vagy utálom, vagy szeretem, és be- be szólogatok neki, urambocsá bunkó paraszt módon, mert úgysem lát, úgysem tudja ki vagyok… No ezek vagyunk mi… Kár tagadni. ( olvasok pár angol blogot, nem olyan sokat, de érdekes, eddig ott nem találkoztam ezekel a fajta kommentekkel…. Lehet mi magyarok tündöklünk ebben? A „dögöljön meg a szomszéd tehene” életfelfogásunk miatt? -persze nem széleskörű a tapasztalaton a külföldi blogokon ) Nem akarom túl hosszúra nyújtani, annyit akartam kihozni az egészből, amit már ősapáink frappánsan megfogalmaztak. Vannak a játékosok, és vannak a nézők. A jó, élvezetes játékhoz kell a néző, a szurkoló, a nyomon követő, mert nélkülük nem az igazi a játék., a játék a játékosok öröme mellett a nézőknek készül. De! KIBICC KUSS! És ebben benne van minden. Vagy játsszol vagy néző vagy, de akkor kuss… Mindig lesznek olyanok, akik más véleményen vannak, máshogy csinálnák, jobban rosszabbul , ez az ő dolguk. Mindig lesznek irigyek, ellenségek, akiknek van véleményük, és olyanok, akiknek nincs is véleményük, mert ahhoz gyávák, gyávák ezt kimondani… Na .. belőlük kerülnek ki a piszkoskodók, rosszindulatú kis senkik, akik megzavarhatják a játékosokat, mert semmi előrevivő, vagy lelkesitő vagy épitő véleményt nem alkotnak, csak és kizárólag a saját sötét, savanyú kis lelkük böfögéseivel mérgezik a játékot. Véleményem szerint a te kedves kommentelőd is ez az utóbbi fajta, aki olvas, lelkesen, naponta ott van a blogodban, ő maga nem mer írni, csak böfögni…Gyakran, gonoszan, kicsinyesen, gyűlölködve. Vajon miért? Megmondom. Irigyel, de nagyon. Irigyel, mert mered vállalni a véleményedet, nyíltan, nyilvánosan, irigyel, mert rendezett az életed, ( a napi problémák ellenére, de kinek ne lennének ) Irigyel, mert alkotsz. Irigyel mert törekszel mindig valamire, vannak álmaid, vágyaid. Irigyel mer felvállalod a tested is. Irigyel, mert ő ezekre nem képes. Ő erre képes, kibickedni, sutyiban, és belebüffögni. Körülbelül ennyire tekintsd csak a mondatait, mint egy neveletlen paraszt, felnőttek beszélgetésébe való bűzös büfögését. A gyomorgázok kiengedése szerintem nem érdemel választ, mivel az nem vélemény, vagy gondolat, hanem simán egy testfunkció, ezért helyedben én nem méltatnám válaszra . Ezért irtam csak ezt a hosszú levelet neked, hogy ne hagyd magad, kizökkenteni, ne hagyd megzavarni a nyugalmadat. OOOOMMMMM Szeretettel ölel Andix

szeretettel ölel Zefir

Ennek a névtelen kommentelőnek rendezett élete van. Biztos, jólfizető állása, boldog családja, elégedett önmagával, az életével, különösen azért, mert sokat tett érte, hogy így legyen. Küzdött, dolgozott, és meglett az eredménye. Szenvedett is, nélkülözött is, de talpra állt, saját erőből megalkotta azt, amiről álmodott. Volt, hogy panaszkodott, de rájött, hogy nem ez a járható út. Zefir is panaszkodik, mert nincs pénz (de nem vállal el akármilyen munkát), mert túlsúlyos (de nem tesz semmit érte, hogy leadjon belőle), ezért azt mondom, hogy nem irigység ez, inkább szánalom.

Nakivagyzörgőzacsi! Szeretném, ha te írnád meg majd az életrajzomat. Sokkal többet tudsz rólam, mint én magam bármikor is tudhatnék :DDD. Gratulálok.

ha neked ennyire kurva kielégítő életed van, akkor foglalkozzál már azzal. képzeld, csomó blog van, amit én is megnyitok, és szánakozva röhögök rajtuk, és most figyelj: NEM kommentelek hozzájuk, csak szép csendben kinevetem őket. te viszont akkora tirpák vagy, hogy hónapok óta itt rontod a levegőt, tök fölöslegesen, mert attól, hogy te itt pattogsz semmi nem fog változni, zefír "ugyanaz a szánalmas alak marad". mert nem te leszel az, aki majd ezt megváltoztatja, mert senkije nem vagy, még csak jótevőnek se lehet mondani, mert a névtelen kommentelő, aki csak ugatni tud, nem jótevő, de még csak nem is kívánatos vendég. persze, ez egy nyilvános blog. és mivel megvan a kommentelés lehetősége, te is ugyanúgy elmondhatod amit akarsz, mint én, vagy bárki más. de szerintem ultra nagy gyökér vagy, hogy nem fogod fel, hogy jó, beszóltál egyszer, kétszer, százszor, és senkinek nem lett jobb. zefír leszarja, te meg nem hiszem, hogy most ettől olyan faszán érzed magad. ha meg igen, akkor szólogassál be nyugodtan, fáradhatatlanul, csak akkor lehet, hogy majd senki nem fogja elhinni, hogy neked milyen fantasztikus életed van, mert csak egy sima féreg vagy, aki mások kárán örvend, ahelyett, hogy az asszonnyal játszana otthon. itt, ebben a közösségben TE vagy a szánalmas. jusson már el az agyonművelt-felsővezető-jó családdal rendelkező agyadig.

Zefi Zefi, te kis hunci! :)))

huncipunci hihi :))))))

Na gyere te szerencsétlen kis ostoba pöcs, ülj ide a bácsi mellé és mondd el ami bánt! Itt mindenki meghalgat. Nem úgy, mint a csúnya-csúnya valóságban, ahol le se szar senki...

elromlott a búgócsigám. :((( (brühhühü)