Vannak kellemes meglepetések, és vannak olyanok, amikre az ember nem vágyik. Ebbe az utóbbi kategóriába tartozik az is, amikor az ember hazaérkezik pár napos útjáról, kimegy az erkélyre, a féltett kis kertbe és leesik az álla. A nagy gonddal óvott növények a szomszéd vigyázó tevékenysége, vagy egyéb katasztrófa miatt tönkremennek. Három nagyméretű virágláda van az erkély korlátján. Mindháromban más növények. Az elsőben lobélia és mézvirág. A másodikban begónia, nagyon kis helyes, a harmadikban büdöske. Na ezek a kifejezetten igénytelen növények kipusztultak 5 nap alatt, amíg nem voltunk itthon. Nem is nagyon értem, hogy ilyen mértékű hanyatlás hogy következhetett be, hacsak nem teljesen elfelejtette őket meglocsolni a szomszéd… Bár mintha ezt a növényeken jelentkező kórság is segíthette volna. Na jó, lehet, hogy az elutazás előtt már jelentkező levélsárgulás is intő jel kellett volna legyen, de akkor sem értem, hogy miért nem hív fel az illető, hogy valami fura folyamat vette kezdetét? Csak nem hihette, hogy ez a sárgás zörgő levélzet a növény jólétéről tanúskodik? Sebaj, a magokból ültetünk legfeljebb, ha tényleg menthetetlenek a palánták. Hajrá nyár, hajrá virágok, jön már a lehülés… (valahol messze biztosan jön). És a száraz virág is szép virág!
