Olyan világot élünk, ahol a fogyasztás elsődleges követelmény. Ha Te, kedves fogyasztó, felhagysz jó szokásoddal, az új és újabb termékek megvásárlásával, akkor a gazdaságunk világszinten felborul. Akkor aztán jön a nagy krahh! Tessék tehát jó polgár módjára, vásárlással ösztönözni a gazdaságot! Hiszen tudjuk, pénz hajtja a föld kerekét.

Aztán tessék szépen elmenni a múzeumba, ahol meg lehet tekinteni a több száz éves tárgyakat. Azokat, amiket a mester még tudása legjavát beleadva, egy életre készített. Vagy a bolhapiacokra és régiséglelőhelyekre, ahol ezeket kézbe véve egy hajdani életszemlélet, világlátás tárgyakba kövült emlékeit érezhetjük testközelből. Hát hol talál ma az ember olyan műszaki cikkeket, amik azt hirdetik, életed végéig hűen szolgálnak. Persze tudom én, hogy fontos a legújabb modellt megvenni. Dizájn és Trend mindenek felett! Csak az nem világos számomra, hogy a kezdetben nagyúri hóbortból hogy lehetett általános világlátás mára. Mert igen, a „főúri passzióból tartott egykori kincsek” ma már minden otthonban fellelhetők. Kisgyerekek nyaggatják szüleiket, hogy a legújabb mobiltelefont akarják, amit persze nem tudnak kihasználni. A beléjük gyömöszölt funkcióknak nagyobbik része sosem kerül felhasználásra, de a haverokkal lehet arról beszélni, hogy az enyém ilyen, a tiéd olyan, na de a milliomos szomszédék gyerekének persze hogy megint a következő generációs kütyüje van. Holott mi is a telefon? A kommunikáció elengedhetetlen eszköze, vagy játékszer, fényképezőgép, adathordozó, rádió, zenelejátszó, újabban video is. MP3, MP4, MP2007, meg ki tudja nyomon követni még ezt. Semmi probléma nem lenne ezzel, ha ezek az eszközök nem eleve rövid életre lennének tervezve. Naná! Fejlődünk, és az igényeink is. És a zsúfolt telefonunkkal nyilván hihetetlen fotókat készítünk, és világcsúcsokat döntünk különféle játékokban, és mobiltárcaként használjuk, és-és-és…

 Na nem akarok leragadni a méltán népszerű telefonoknál. Ennél súlyosabb a helyzet. Mert ha ilyen ütemben zsákmányoljuk ki környezetünket a haladás kétes értékű oltárán feláldozva, hamarosan akár a Marsra is költözhetnénk. Dehogy kell megállni, sőt visszafordulni egyenesen vétek lenne. De nem az lenne az igazi haladás, ha gépeinket a fejlődés lehetőségével gyártanánk eleve? Nyílván ez csak zavaros víziónak tűnik, de tényleg elgondolkoztató, hova jutunk majd ennek az útnak a végén. Aztán persze az is kérdés, hogy van e egyáltalán választási lehetőségünk, mert a reklámok egyértelműen meggyőznek arról minket, hogy ezt vagy azt megvásárolva boldogok leszünk, legyőzzük az öregedést, gyerekeink egészségesebbek, szebbek, okosabbak lesznek. És közben észre sem vesszük, hogy mit teszünk.

Eszembe jut egy régi kedves olvasmányom. Szepes Mária Vörös Oroszlán című könyve. Hát valahogy azt látom, hogy a középkori alkímia kiszabadult, jobban mondva ránk szabadult, és boldogsággal kecsegtetve, vagy az örök élet ígéretével, behálóz minket saját vágyaink indáival, és köt béklyót ránk.