Hogy mennyit változott a világ? Mondahtnám sokat, ha egyszerűen akarnám megfogalmazni a választ. De mihez képest sokat? Mondjuk a gyerekkoromhoz. Na nem vagyok egy matuzsálem, tehát a múlt század, azaz ezred, de maradjunk inkább a századnál, annak is a harmadik harmada.
Amikor gyerek voltam, a mátyásföldi baráti laktanya, egyben a Kelet Európai főparancsnokság mellett volt szerencsém felnőni. Akkoriban még a kapuknál morcos gépfegyveres katonák álltak és minden sarkon kresztábla szerű tilos fényképezni jelzések… Ezt igazából akkor sem értettem már. Én a deltán nőttem fel. Ott hétről hétre beszámolók a világ technikai újdonságaiból. Nem volt nehéz rájönni, hogy a rengeteg űrbe juttatott eszköz, amikről ódákat zengtek, hogy micsoda felvételekre képesek, micsoda felbontású képeket gyártanak, vajon mi célt is szolgálhattak igazából. Szóval a volt szovjet óvatosság a fényképezni tilos táblákkal legalább is avétosnak tűnik. És tűnt akkor is. Ez annak az időszaknak a vége, amikor sikk volt a ruszkikat utálni, pedig mi már (vagy még?) nem éreztük a bőrünkön az elnyomást, a politikai és gazdasági kényszert. De ott volt minden sarkon a fényképezni tilos tábla
Nem erről akarok ám írni. Hanem az elszabadult amerikai kém-műholdról. Sok cikket találtam róla a „hálózat csapdáján”, egyet közzéteszek én is. (M1- híradó/ kémműhold) Hogy miért érdekes ez számomra? Mert kicsit visszaidézi az általam csak filmekből ismert hidegháborút. Bár háborúkból a környéken az elmúlt tíz évben nem hidegek voltak felénk… De van ennek a hírnek valami retróbája, valami kopottas kémregénybe illő. Az irányíthatatlanná vált objektum mozgását figyelemmel kíséri az amerikai kormány megfelelő hivatala, mert nem lehet tudni hova és mikor csapódik majd be. Az űreszköz környezetre és emberre veszélyes anyagokat tartalmazhat –közlik a nevük elhallgatását kérő tisztviselők, ezért a beavatkozás lehetőségét mérlegelik.
És innentől érdekes a dolog. Ugyanis ezek a fránya űreszközök, legyenek kereskedelmi vagy katonai célúak, általában a földre érnek vissza. Optimális esetben irányított becsapódással, ami egyfelől biztosítja a megsemmisülést, vagy a későbbiekben a hozzáférhetetlenséget, másfelöl ezzel megelőzve a becsapódásból eredő esetleges civil károkat. Nyílván technológiai titkok tudódnának ki, ha ellenérdekelt ipari elemző mérnökök kezébe kerülnének az ex-holdak. Aztán mi lehet még? Ha elvesztették az uralmat az objektum felett, akkor elképzelhető az is, hogy egyes adat kezelő és tároló egységek sem kellő gonddal semmisítették meg a bennük rejlő adatokat. Az meg ugye nem megengedhető, hogy kiderüljön. Mit lehet ilyenkor tenni? El kell hinteni, hogy szuperveszélyes anyagok vannak a szerkentyűben. Már szinte látom is, ahogy a meninblek takarítói égetik a kaktuszokat, hogy majd azt lehessen mondani a szerencsétlen serifnek, hogy szétlőtte a mexikói sivatag gázvezetékeit. Valahogy így kezdődhetett a hírhedt 51es körzet pályafutása is? Vagy Rosvell.
Szóval összegzésképpen, ha valakinek a telkére lepottyan a kütyü, ne kezdjen örülni a hirtelen fúrt kútnak, ha épp nem a házat vagy a kocsit találta el, mert a talaj bizony szennyezetté válhat tőle. És ne kezdje el nagy ijedtségében szétkapni, hiába amatőr ezer, vagy akár tízezermester. Bár ma hallottam egy igazi magyaros észjárású megoldást is. A telket, ahová pottyan az égi áldás, hirtelen el kell adni, mert a pártíz négyzetméter ritkán lesz hirtelen egy hold… Ez aztán a rafinéria.
Most aztán hölgyek, urak és lesipuskás műholdlesők figyelem, hamarosan vendég jön! Februárban kérjük vigyázzanak, februárban műhold érkezik.
