Biztos vagyok benne, hogy alaposan ismerem magamat, a reakcióimat, a döntéshozó mechanizmusomat. Ismerem a hátterében húzódó élményeket. Boldogtalan időket élünk? Sokakon, többek közt magamon is azt látom, hogy igen. Igen, de a boldogság-boldogtalanság nem a külső körülmények eredménye, hanem a belső állapotok összessége. Illetve egészen pontosan a külső körülmények tükröződése a belső világunkon. Ha ferde tükröt tartunk a világ elé, akkor azon olyan torzulások láthatóak, amiket nem tudunk értelmezni, feldolgozni.
Amikor saját magunkkal nem vagyunk tisztában, akkor a tükör eldeformálódik, így a rajta létrejövő kép és a tapasztalás egymáshoz képest elmozdul. Amikor azt mondom, hogy a boldogság végső soron egy belső folyamat, akkor azt értem alatta, hogy a tükrünket, saját belső világunkat kell egyenesbe hozni. A külső körülményeket gyakran nem tudjuk kellő mértékben alakítani, hiszen ebben az egyenletben annyi az ismeretlen és változó, hogy azt csak nagyon tudatos munkával lehet változtatni. Ettől függetlenül a belső világunk egyedül csak rajtunk áll.
Tudatos önvizsgálattal feltárhatjuk saját erőforrásainkat, előnyös és hátrányos tulajdonságainkat, megismerhetjük létünk határait és a magunk által felállított korlátokat. Az élet minősége nem egy elvont, tűlünk távoli fogalomrendszerben felállított és nehezen értelmezhető kategória. Olyanok vagyunk, mint egy folyó, ahol mi magunk vagyunk a forrás és a vízhozam. Ha a medrünk kész is van, mi határozzuk meg, hogy kitöltjük-e kellő mértékben tartalommal.
Persze mindezt leírni sokkal egyszerűbb, mint az életben, a mindennapokban megvalósítani. Mint egy diétás könyv, egy recept. Az elmélet épp annyit ér, amennyit abból meg tudunk valósítani. Idd meg ezt a lét, hat után ne egyél, ergy napot böjtölj a héten. Vagy mint egy értékesítési rendszer alap szisztémája. Ismerd meg a terméket, azonosulj a kínálattal, mérd fel a keresletet, elégítsd ki az igényeket. Ehhez megkapod a támogató anyagokat, hallgasd meg ezt a kazettát, olvasd el ezt a könyvet. Ismerős? Mindenki találkozott már azzal az értékesítővel, akitől biztosan nem fog megvenni egy doboz gyufát sem, pedig az mindent pontról pontra betart, talán csak a lényeget nem érti.
Életvezetési tanácsokat bárki adhat. Hogy hiszünk-e benne, az attól függ, hogy a tanácsadónk mennyire hiteles a szemünkben, de ez sem jelent garanciát arra, hogy amit mond, az valóra is válik. A megvalósítás egyedül rajtam múlik. Azon, hogy a kapott tanácsokat tudom-e szelektálni, tudom-e adaptálni a saját egyedi és senki másnál meg nem ismételhető helyzetemben és persze a hitemen és kitartásomon. Vagy éppenséggel a szerencsén -amiben nem hiszek!
Még valami kell szerintem a boldogsághoz. Az ember társas lény -csoportos léthez alkalmazkodott, de a csoporton belül is elsődleges a párkapcsolati kötelék. Valaki, valahol, valamikor azt mondta, hogy minden sikeres férfi mögött egy sikeres nő áll. Azt hiszem, ez fordítva is így van. Mi a siker? Amit annak érzünk! Siker az, amiért megdolgoztunk, erőt, energiát és időt fordítottunk rá, és a végén elértük a kitűzött célt. Sokszor volt alkalmam értékesítés központú termelési meetingeken részt venni. Olyanokon, ahol a fejünkbe verték, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, ahol azt hallottuk, hogy a tettink, az adott esetben az eredményeink minősítenek minket. Ahol alapvetően a célkitűzések megvalósításának eredményessége a siker záloga. Ehhez persze hozzá tartozott volna az is, hogy olyan célt tűzzünk ki magunk elé, amit végre is tudunk hajtani. Olyat, amiért keményen meg kel dolgozni, de ne eleve a kivitelezhetetlenség rémképével tekintsünk rá.
A sikertelenség érzése és az elfogadottság hiánya olyan teher, amit nehéz hosszasan a vállunkon cipelni. Ha van hitünk abban, amit csinálunk, akkor persze ez a teher is könnyebb, de hit nélkül nem lehet nagy dolgokat véghez vinni. Pedig minden ember nagy dolgokra hivatott! Te is az vagy, én is az vagyok! Dolgunk van ezen a világon, különben nem itt és nem most élnénk. Dolgunk van az életben.
Te tudod mi a dolgod? Tudod miben lehetsz sikeres? Miben tudsz olyat, hogy azt és úgy senki más, csak te egyedül tudod megtenni? Ismered saját magadat? A kézenfekvő válasz, hogy persze, hogy ismerem magam. A valóság ezzel szemben általában az, hogy saját magunknak a felszínét is alig kapirgáljuk gyakran. Saját sikertelenségünkért egyszerűbb a helyzetet, a körülményeket, a szomszédot és a világ másik felét okolni, pedig az okok leginkább bennünk vannak. Erre kell rájönni, majd megkeresni a valódi okokat. Tudom, ez nem egyszerű, tudom, hogy magunkkal szembenézni a legnehezebb. Tudom, hogy ha belelátunk saját magunkba, sokszor nem azt találjuk, amit eleve elvárnánk, de ha végül lehull a lepel a valóságról, akkor végre el lehet kezdeni a való létet felépíteni. Gátlások és elfojtott érzelmek, indulatok nélkül.
Egy bölcs ember valamikor azt mondta, hogy ha a világot jobbá akarod tenni, akkor tedd jobbá magadat. Ezzel máris jobbá tetted a világot!
