Volt már úgy, hogy egyszer csak bevillant? Nem is gondolkoztál rajta, nem foglalkoztatott a kérdés, és a válasz kristálytisztán és világosan ott volt az agyadban? Néha megesik az ilyen, amikor nem is várná az ember. Jobban mondva „AHA” csak akkor történik, amikor nem is várod, mert azt nem lehet erőltetni.

Aztán van egy másik fajta „AHA”. Amikor a nagyember, akiben feltétel nélkül megbízol, feltárja előtted az igazságot, de olyan éles racionalitással, ahogy arra saját magad elemezve a amagad problémáját egyszerűen képtelen vagy. Na ez a második meg csak akkor következhet be, ha éppen hogy agyalsz, de nem azzal a görcsös, a kenyérért folytatott harchoz edződött vasakarattal, hanem mindenre nyitottan és befogadóan.

Bár a két „AHA” élmény eltér az azt kiváltó hatásokban, a mechanizmus ugyan az lehet. A nyitott, elfogadó tudat és lelkiállapot. Legalább is ezt mondják azok, akik már átéltek ilyet, vagy idéztek már elő hasonlót másoknál.

Aha, a megvilágosodás pillanata...

Saját tapasztalatom nem nagyon van egyik „AHA” élményről sem. Tudom, tudom, most az jön, hogy mert biztosan görcsösen ragaszkodok, hogy nagyon akarom, hogy csak a megvalósításon töröm az agyam, a hogyanon, a mikénten, miközben a miérten kellene tűnődni. Hát az van, hogy én aztán pontosan tudom, hogy kell sztoikus nyugalommal szemlélni a körülöttem lévő világot. Hogy kell belesimulva feloszlani a téren átszálló szellővel…

Micsoda ostoba képzavar, átszálló szellő… Az az én nagy bajom, hogy… (itt én be is fejezem a mondatot, mert aki ismer,az hozzáteszi amit képzel, meg ezt csinálja az is, aki csak azt hiszi, hogy ismer)

Ebben a pillanatban szembesültem egy AHA érzéssel. Ránéztem az órára, elmúlt négy, nekem készülődnöm kell, vagy elkések, amit nem szeretnék… (AHA) –folyt köv!