nem tudom mi lelte a csuklómat, de nagyon fáj. tegnap eldobtam a tejfölös dobozt, mert nem bírtam el. eldobtam az ebédemet is, ami szerencsére a tálcára borult és nem a konyhakőre. így legfeljebb csak randa volt, de azért megebédeltem. a fájdalom általában figyelmeztetés. valamire, ami nem nyilvánvaló, de meg kell találni.

tetszik a 3d-s vászon. egészen más erre festeni, mint az eddigiekre. a kép még csak alakulóban van, de azt hiszem, hogy jó lesz. egy újabb ötletem van erre a méretre. és igen, már megint egészen más stílus, mint az eddigiek. nem tehetek róla, a pillanat törtrésze alatt előkerül a személyiségem egy újabb szelete. nem tudok megragadni egyetlen stílusnál. tudom, erre azt mondják, hogy szétforgácsolom magam, a tehetségemet[?], már ha van olyan.

tegnap beszélgettem a kreativitásról. nem vagyok kreatív. igazából nem tudom másnak mit jelent a szó. persze tisztában vagyok az elsődleges értelmével,és abban az értelemben nyilván kreatív, tehát teremtő vagyok. ugyanakkor nekem az a kreatív, aki járkál a természetben és meglátva egy kis semmiségnek tűnő valamit, amiből egy valami mást, valami jóságot hoz létre. én ezzel szemben pusztán megmutatom azt, ahogy én látom a világot.

akár fényképezek, akár festek, az nem teremtés, hanem bemutatás. én valójában saját magamat mutatom meg a képeim által, az írásaim által, ahogy annak idején a verseim által.

nem is tudom, hogy ezt miért írtam le.