Az élet kövei

Az elmúlt három napban húsz alkalommal klikkelt a nagyérdemű olvasó a "gondolat visszavág" linkre a bejegyzés alatt. Emellett azt is el kell mondani, hogy ma fogom leszűrni a tündértej nevű lét. Aztán még két nap, és el lehet kezdeni a fogyasztást. Mondanám, hogy alig várom, de a szag, ami feltör a fokhagymás pokolból, az nem mindennapi. Hamarosan kiderül.

Drágaságom egyetemi csoporttársaival, nekem nem volt kedvem vasárnapdélután a társasághoz. Így aztán adódik az alkalom, hogy elkészítsem a libatepertőt. Felkockáztam, és feltettem a tűzre. 

Közben elkezdődött a StarTrek maraton is. Gondolkodtam ezen a képen, és arra jutottam, hogy előről fogom kezdeni. hagyom, hogy megszáradjon a festék, hogy a következő réteg semmiképp ne keveredjen bele az alatta levőkbe. Most egy vastag fehér fedőfestékkel fogok rajta dolgozni.

Hát kb ennyi, a magányos vasárnap este... 

Olvastam egy cikket. Fel vagyok háborodva...

Adalék:

Kertész Imre:

# Kossuth-díj (1997)!
# 1997-ben a lipcsei könyvvásáron nagydíjat kapott, elsősorban a Sorstalanságért.
# 1997-ben a német kultúra külföldi terjesztéséért megkapta a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia fődíját, a Friedrich Gundolf-díjat.
# 2000 májusában Herder-díjjal, majd novemberben a Die Welt hetilap irodalmi díjával tüntették ki.
# 2001-ben tagja lett a német Becsületrendnek (Pour le Mérite), amely a művészeknek adható legmagasabb németországi kitüntetés.
# Irodalmi Nobel-díj (2002)
# Budapest díszpolgára (2002)!

* WIKIPEDIA

Zsidó vallású családból való. 14 éves korában (1944) megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten. 1948–1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa. 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító.

2002-ben előbb a romániai és az európai vezetőknek címzett nyílt levélben, majd a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent cikkben követelte a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetemen a magyar nyelvű szakok indítását. A február 22-én „Ceauşescu tanintézete” címmel megjelent írásban az egyetemet többek között a „nemzeti-szocialista éra maradványának” titulálta. Romániában széleskörű lejáratókampány indult ellene emiatt, illetve az egyetem vezetője, Andrei Marga perrel fenyegette meg. Marga később elállt szándékától, mikor kiderült, Kertész csupán aláírója volt a Tudományegyetemet bíráló, 76 neves (köztük több Nobel-díjas) tudós, író által aláírt levélnek, illetve cikknek. Utóbbiban a nagyobb hatás kedvéért emelte ki Kertészt a „valódi” szerző, Reinhardt Olt.
A Szegedi Tudományegyetemen 2007-ben, beszélgetés a hallgatókkal

Jelenleg Berlinben él, de magyar állampolgárságát is megtartotta. Tartja folyamatosan a kapcsolatot az itthoniakkal, számos meghívásnak tesz eleget, 2007 márciusában a Szegedi Tudományegyetem hallgatóival folytatott interaktív beszélgetést, zsúfolásig megtelt az Auditórium Maximum, óriási volt az érdeklődés. Az esemény után a Szegedi Egyetem c. újság részéről Turi Tímea készített vele interjút Csak a nyelv és semmi más címen, az események képes beszámolójáról Segesvári Csaba, a Délmagyarország fotóriportere gondoskodott.[2]

2009-ben nyilatkozott egy párizsi lapnak, amelyben elmondta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, emiatt képtelen lesz írni. Még egy utolsó könyvre szánja magát, amely a halál elfogadásáról szól.

A cikk:

Kertész Imre: Budapest balkanizálódott

* MTI

* kertész imre,
* budapest,
* szélsőjobb,
* antiszemitizmus

Reggel egy kis festegetéssel kezdtem a napot. Összeomlás. Vagy a koncepcióm volt rosz, vagy nem tudom, de most azt hiszem, ez a kép sosem fog elkésuzülni. Most valahogy nem akar összeállni. Néztem közelről, néztem messziről, de semmi. Akár hogy is figyelem, nem azt látom, amit akarok. Hát nem tudom.

Az kiderült, hogy a csirkemájból készült májgombócnak nem sok máj íze van. Legközelebb sertésmájból csináljuk... A húsos gombóc meg megmarad holnapra. Ma este már csak egy alapos berúgás hiányozna, de az is elmarad. Idejére sem emlékszem, mikor voltam utóljára részeg. Úgy igazán.

Nem tudom mitől, talán a gőzölgő húsleves illatától, de olyan ünnepi készülődős hangulat fogott el. Pedig a leves nem nagy cucc. Kacsa aprólék és csirkefarhátból húsalaplé a májgombóchoz. Még sosem csináltam, de itt az ideje. napokban láttam, ahogy a gasztropuccsban csinálták. Megtetszett. Ott leveskocka volt az alap, de semmiből nem áll egy tényleg finom alaplét elkészíteni. A májgombóc is egyszerű dolog, csak kicsit macerás, de megéri. Persze nem egészen úgy fog készülni, ahogy a gasztropuccsban, de az ötlet onnan jött.

Főételnek meg gombóc lesz. De nem ám lekváros, vagy szilvás, vagy egyáltalán édes, hanem húsos, zöldséges töltelék, mellé sajtmártás. Már most nyúl a nyál a szájból. A gombóc hagyományos lesz, a töltelék meg fűszeres, húsos, zöldséges. Nem túl szaftos, inkább kifejezetten szárazra kell készíteni, hogy a tésztát ne áztassa el belülről. 

Finom lesz... Közben azon gondokodtam, hogy írjak-e a hajdani csetes szarakodásról, amit nincs kedvem újra játszani. Nagy vonalakban az történt akkor, hogy egy önjelölt igazságosztó, aki mellesleg prédikátornak hívta magát, a névtelenkémhez nagyon hasonlóan viselkedett. Többek között "kiderült" rólam, hogy kurvázok, a netről rendelek nőket, cseten ismerkedem... Ez mondjuk akár igaz is lehet, mert a páromat cseten ismertem meg lassan tíz éve... Ja igen, vigyázat(!), a csetes (vagy akármilyen) lányok képével van tele a gépem... 

Ha jól emlékszem, ez az ingyenélő duma is felbukkant az akkori témában is. Hát mit mondjak, szánalmas vagyok, ennyi... Ennél talán csak az szánalmasabb, ha valaki veszi magának a fáradtságot, hogy jegyzeteljen, gyüjtögessen, amiből aztán elméleteket kreál. Ezek az elméletek a valóságot még csak nem is súrolják, de hát istenem, valahogy ki kell adni a felgyülemlett feszültséget. Még a torz léleknek is kell egy kis levegő néha. A savanyú gázokat ki kell eregetni. Én meg azt mondom, hogy nem hogy nem asszisztálok ehhez, de teret sem engedek neki. Rohadjon meg ott, ahol van a nyomorult.

Na ez jól kicsúszott. Hát tessék, én sem vagyok a béke és nyugalom szobrának mintaképe, belőlem is kitör a vadember, ha eleget piszkálnak. Azt viszont megígérhetem, hogy a továbbiakban nem lesz a témám ez a nyomorult pöcs, mert már így is sokkal több szót vesztegettem rá, mint amennyit megérdemel.

Mellesleg "szó". Az csak az egyik fele a kommentek leállításának, hogy ennek a torzónak nem engedem meg, hogy ide szarjon a blogomba, de ahhoz sincs kedvem, hogy a vele folytatott beszélgetések töltsék ki a hozzászólásokat.  Így aztán tessék megbékélni az e-mail küldéssel. Más lehetőséget nem tudok a hozzászólások szelektálásának ezen a felületen.

A kitérő után most pedig egy cigi, aztán vissza a konyhába. Készül a kaja. Ha még lesz kedvem, egy kis libazsírt is sütök ma. Már csak a tepertő kedvéért is :)

Ha minden igaz, akkor ma november hetedike van. Rémlik valami a gyerekkoromból erre a napra. Ja igen, a nagy októberi szocialista forradalom. Ezt már gyerekként sem értettem. Tudom ám, hogy itt a hagyományos orosz és a nálunk használt időszámítás közötti eltérésről van szó. Én azt nem értettem, hogy miért kell nekünk ünnepelni...

Ehhez képest az, hogy ma kitört a karácsony, már szinte gyermeki örömmel töltött el. Az osanban (gyk: a madaras teszkó) mindenhol nagy piros dobozok lógnak a mennyezetről. Vagy arany celofán díszek. vagy létrán mászó mikulások. Meg volt rénszarvas sapka, kitömött szalmabábú, havas háűtú őzike.

Hát nekem ez még nagyon korainak tűnik, de ami leginkább meglepett, az a betlehem. Annak novemberben még nagyon nem kelene állnia... Képek később, most irány a konyha.

Update: Leves feltéve, ivólé fő, fürdőszobatükör megszerelve, polc rögzítve, és készen vannak a képek is. Íme:

Ezt csak úgy.

Az elmúlt néhány nap meghozta a gyümölcsét. Az, hogy ez egy nyilvános blog, senkit nem jogosít fel mocskolódásra. Egyszerűen meguntam ezt a helyzetet. Nem mintha bármiért is magyarázkodnom kellene. Úgy döntöttem, hogy nem lesz komment, aki valamit hozzáfűzne a bejegyzésekhez, az megteheti ímélben. Ennek a faszkalapnak nem adok teret arra, hogy kiélje a torz lelkivilágát.

Elég volt egyszer ez a játék a cseten. Ugyan azok a szavak köszönnek vissza most is, így a feltételezés, hogy ugyan az csinálja, talán nem túlzás. Bár ez őszintén szólva hidegen hagy, de az azért mégis csak túlzás, hogy most ráadásul a saját blogomban csinálja. Nekem nem sok kedvem van a felborult egyensúlyával foglalkozni és őszintén az sem hat meg, hogy csak egy fél viagrára jutott, így csak baszogatni tud, baszni képtelen.

A lényeg. A továbbiakban a "mélbe mondom" lehetőség van, más nincs.