Az élet kövei

Úgy tűnik, hogy a sütőtökből új mánia lett. Nagyon élvezem, hogy az eddig messziuről elkerült zöldségfélének mégis van olyan alkalmazása, ami számomra is ehető. Már pedig ez a tökleves az. Most megint indiaiasan készítem el, egyféle curry fűszerkeverékkel. Római kömény, lepkeszegmag, kurkuma, bors, só, fokhagyma. Lehet, hogy kicsit sok borsot tettem bele, mert csípősnek éreztem a főzővizet. A lakásnak mindenesetre indiai kifőzde szaga lett. Szeretem.

Schushuk (kozák lókolbász)

2 kg lóhús, 1 m lóvékonybél, 4 dkg zúzott fokhagyma, 7 dkg só, 1 tk cukor.
A húst kb 30 dekás darabokra vágom, majd elkeverem, illetve bedörzsölöm a többi hozzávalóval. 2-3 Celsius fokon 3-4 napig tárolom. A sózott húst 2x2 cm-es kockákra vágom, megtöltöm vele az alaposan megtisztított és egyik végén elkötött beleket. (2 x 0,5 m). A kolbászokat fél napra hideg helyre akasztom.
3 órán keresztül fõzöm 90 fokos vízben. Ezután egy hétre kiakasztom napos, szeles helyre. Egy napig füstölöm hideg füstön, majd kb. 12 fokon 2-3 napig szárítom. Ezt követõen újra egy napig füstölöm.

Hát ez elég ősinek tűnik ahhoz, hogy azt képzeljem, mi is valahogy így kezdtük a  kolbászgyártást. Az azért nem elhanyagolható tény, hogy nálunk a daráló megjelenése előtt is apróra vágták a gazdák a húst...

Rá vagyok indulva a kolbász (kóbász) támára. Abban biztos vagyok, hogy a mi közel három négyzetméteres konyhánkban is kivitelezhető. Mondjuk a füstölés problémás, de egy kis friss sütnivalóért nekvágnék a kísérletezésnek.

Nekifogtam recepteket keresni. Az már most, az elején nyilvánvaló, hogy a tapaszttalatot nem lehet holni receptúrákkal helyettesíteni. Minden leírás arról beszél, hogy a mennyiségek és arányok természetesen csak közelítő, információs jellegűek. Azzal magyarázzák ezt, hogy a felhasznált anyagok minősége nagyban befolyásolja azok végeredményre gyakorolt hatását. Én meg azt sejdítem, hogy itt bizony féltékenységből elkövetett receptdugdosás is van azért a háttérben, még ha alapvetően igaz is a szentencia.

Kutatásom kétfelé ágazott már a legelején. Kerestem az alapanyagokról szóló leírásokat és az elkészítés módjára vonatkozó tanácsokat is. Receptben sem szűkölködöm, hiszen csak az első tíz perceb összeszedtem néhány jónak tűnőt. Mondjuk, ha minden receptet kipróbálnánk, akor az elkövetkező háromszáz évre el volnánk látva jóféle kolbászokkal. (néhány recept itt)

Abban a legtöbb recept írója egyet ért, hogy minél többféle húsból készül a töltelék, annál finomab, zamatosabb és jobb állagú lesz a végeredmény. Már csak az van hátra, hogy kipróbáljam a megszerzett információk alapján mindezt a gyakorlatban is.

Az oldalsó információs sáv dereka táján, a korábbi nagyon összetett kérdéshez képest egy sokkal egyszerűbb található. Rövid kérdés, rövid válasz, hogy egyértelműbb legyen, mint az előző. Jó szórakozást! Igen? Persze!

Szavazás

Igen?

Előző kérdés és az érkezett szavazatok: (Melyik kezedet használod rá?) Hogy mire is kellene használni a kezet? Ami eszedbe jut.

A rendkívül sikeres kérdezősködés (a válaszok100%a megvan) Új kérdést eredményezett. A fenti pedig lezárattatott.

Tovább fűzöm a gondolatot. A magam érzéseivel megtűzdelve. Ugyan is nem tudom pontosan mit gondoljak, vagy mit érezzek saját magammal kapcsolatban. Az biztos, hogy nekem a festés nem hobby, annál sokkal több. Önkifejezés? Talán igen, de nem ez rá a pontos szó. Kifejezni magam nem hivatás, márpedig a festés nekem hivatás, elhivatottság. Ebben a pillanatban talán megszállottságnak is tekinthető.

Akkor is hivatás, ha nem vagyok ismert, ha nem keresek vele jól, vagy leginkább sehogy. Még akkor is az, ha nincs elismerés, nincs dícséret, a kritika is leginkább csak becsmérlés. Nyilván jól esne a hírnév, az elilsmerés, a dícséret, de nem ezért festek. Azért festek, hogy magamból adjak valamit. Ha van akinek kell belőlem egy "darab".

Marcipánnal elmentünk a fehérvári úti csarnokba, majd onnan a nagymenő utcába. Eredetileg festékek és adalékok iránt érdeklődtem, de kiderült, hogy a vászon is kész lessz pár napon belül, akár már ma délutánra. 

Sok jó tanácsot kaptam a készülő képpel kapcsolatban és sok technikai ötletem is van  már. Hamarosan a kezemben lesz a vászon és neki lehet állni a munkának is. Már nagyon várom, hogy az elképzeléseimet a valóságban is lássam. kísérlet lessz a javából. majdnem pontos képem van arról, hogy mit akarok látni végeredményként. nagyon be va gyok sózva, mert még soha nem tudtam ekkora felületre dolgozni. Kicsit meg is vagyok ijedve, hogy végül meg tudom-e valósítani az elképzeléseimet, de igazából biztos vagyok benne, hogy nagyon fogom élvezni a munkát. 

Abban is biztos vagyok, hogy a nehézségeket le tudom győzni. Azok csak azért vannak, hogy még pontosabban gondoljam át az egész folyamatot. Egyszóval nagyon várom, hogy elkezdhessem végre. 

Olvastam valahol, hogy Sólyom László köztársasági elnök nem szereti a Nagy Magyarország térképeket, mert nincs bennük történelmi hűség... Igen, amit mi egyszerűen csak "nagymagyarországnak" hívunk, az voltaképp a Magyar Királyság vagyis a Szent Korona Országai: Magyarország, Szlavónia, Dalmácia, Erdély, Horvátország és Fiume, illetve egyéb részben ide tartozó területek.

Amikor a kormányfő 20 éves magyarországról beszél '56 kapcsán, a forradalom és a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulóján, akkor én tudatos történelemhamisításra gondolok.

Reggel elkezdtem egy posztot, majd mire beraktam volna a  blogba, megszakadt az internet kapcsolat. Elvacakoltam még ezzel-azzal a gép előtt, még mindig nincs net. Indultam, hogy akkor megnézek valamit a tévében, az sincs. Összeesködött a világ a technológia ellen? Ez nem sokkal kilenc után volt. 

Négy órakor kapcsolódott a gépem a hálózatra, mint ha mi sem történt volna közben. Tényleg nem történt semmi...